Képaláírás: Farkasréti temető: 45/1-2-24

Ismertető szöveg: Illés Endre író, műfordító, könyvkiadó igazgató, Baumgarten-díjas (1937, 1939). József Attila-díjas (1962, 1978), Kossuth-díjas (1963). Gimnáziumi tanulmányait Lőcsén végezte. Érettségi után Budapesten orvostanhallgató, első mestere Korányi Sándor volt. Az ő klinikáján írta azokat az anamnéziseket, amelyek egy életre megtanították a fegyelmezettség, pontosság írói erényeire. Írói tehetségére Mikes Lajos figyelt fel, a Pesti Naplóban és az Estben jelentek meg első elbeszélései és tárcái. Úgy érezte, hogy ezekben nem sikerült megvalósítania azt a teljességet, amelyre törekedett, ezért megsemmisítette őket, s későbbi köteteiben összesen három pályakezdő írását közölte újra. Témáik azonban tovább foglalkoztatták, s később visszatért az elbeszélés műfajához; első novelláskötetében (Zsuzsa, Bp., 1942) az érett elbeszélő biztonságával elemezte az emberi érzéseket. Ekkor már a Nyugat megbecsült kritikusai és esszéírói közé tartozott. Írásainak alapélménye ugyanaz volt, mint Márai Sándoré: a hazai fejlődés felemás volta; a gyökértelen, a dzsentrit ideáljának valló városi és vidéki középosztály mentalitását jelenítette meg éleslátással, finom iróniával. 1938-tól a Révai Könyvkiadó irodalmi vezetője volt. A II. világháború alatt több olyan külföldi író sorozatban való kiadását kezdeményezte, akiknek megjelentetése antifasiszta megnyilvánulás volt (Dosztojevszkij, Thomas Mann, Antole France, Oscar Wilde). A Nemzeti Színház mutatta be első színművét, a Törtetőket (1941. okt. 25.). A háború után további darabjai kerültek színpadra: a Belvárosi Színházban A mostoha (bem., 1947. máj. 30.); a Művész Színházban a Hazugok (bem., 1949. jan. 14.). 1950-ben, a Révai Könyvkiadó államosítása után eltávolították a szerkesztőségből, évekig a könyvkiadó műszaki osztályán dolgozott, s e méltatlan, hallgatásban eltöltött esztendők során olyan gazdag könyvkiadói tapasztalatokra tett szert, hogy 1957-től igényes és hozzáértő igazgatója lehetett a Szépirodalmi Könyvkiadónak. Az irodalomba a Krétarajzok c. esszékötetével tért vissza (Bp., 1957), melyben fölidézte azokat a XX. századi írókat, akik hosszú ideig feledésre voltak kárhoztatva, vagy életművüket csonkán méltatta a kor irodalomtudománya. Ebben és a Gellérthegyi éjszakák c. kötetében (Bp., 1965) új műfajt teremtett, amely elmosta a novella és a hagyományos esszé határvonalait. Újra jelentkezett elbeszélésekkel és egy kisregénnyel (Hamisjátékosok, Bp., 1958). Kifejezésmódjára hatott Stendhal és Maupassant, akiknek nem egy művét az ő pontos, magas színvonalú fordításában ismerhette meg a közönség. Stendhal nagy regényeinek átültetésével a m. műfordítás-irodalom kivételes teljesítményeit alkotta. Klasszikus fegyelem, irónia, hazugság-robbantó indulat jellemzi drámáit, komédiáit, mesejátékait: Türelmetlen szeretők (bem., Jókai Színház, 1959. okt. 23.): Homokóra (bem., Madách Színház Kamaraszínháza, 1961. dec. 8.); Festett egek (bem., Madách Színház, 1969. dec. 7.); Névtelen levelek (bem., Madách Színház, 1974. jan. 18.); Egyszárnyú madarak (bem., Katona József Színház, 1974. szept. 14.); Spanyol Izabella (bem., Madách Színház, 1976. febr. 20.). Mint könyvkiadói vezető fontos és kezdeményező sorozatok ötletadója és kivitelezője volt (Olcsó Könyvtár, Magyarország felfedezése, Műhely, Arcok és Vallomások, Életmű-sorozatok). 1965-ben kidolgozta a Magyar Remekírók kiadási tervét ("Diófát ültetni"). A magyar irodalom klasszikusainak kiadása, mely az 1973-as Könyvhéten indult, a magyar könyvkiadás történetének egyik legnagyobb vállalkozása volt. Halála után a Szépirodalmi Könyvkiadó I. E.-díjat alapított. Kilencvenéves születésnapjáról a Petőfi Irodalmi Múzeum életmű-kiállítással és műsoros rendezvénnyel emlékezett meg (1992. jún. 4-6.) (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)