Képaláírás: Farkasréti temető: 20. körönd-30. fülke

Ismertető szöveg: Dr. Hazay István a XX. század kiemelkedő magyar geodétája. Mérnöki oklevelet 1922-ben szerzett a Műegyetemen. Ifjú mérnökként 1923-ban az Állami Földmérés szolgálatába állt, ahol nagy gyakorlatot szerzett, különösen a felső- és az alsórendű háromszögelés, a szabatos szintezés (magasságmérés), a csillagászati geodéziai munkálatok és a városmérések területén. Kiváló mérnöki és irányító képessége, amihez végtelen türelem és emberszeretet párosult, nagyon hamar vezetővé emelte. Először Budapest Főváros háromszögelésében és részletes felmérésében, majd 1938-tól a Pénzügyminisztériumban, az Állami Földmérés központi felügyeleti tevékenységében kapott vezetői feladatot, 1942-től pedig az egész Állami Földmérés vezetésével bízták meg. Gyakorlati szakmai tevékenysége mellett már fiatalon megkezdte tudományos és oktatói működését is. A Műegyetem 1934-ben avatta műszaki doktorrá. 1941-ben a Műegyetem magántanárrá habilitálta. Ettől kezdve gyakorlati működése mellett rendszeresen tartott egyetemi előadásokat Sopronban, a Bánya- és Erdőmérnöki Karon. A második világháborút követő társadalmi átalakulás során az Állami Földmérést is teljesen átszervezték, amelynek a vezetésére őt politikai okokból nem találták alkalmasnak. Ettől kezdve egész alkotóerejét a Magyarországon akkor bevezetett önálló földmérőmérnök-képzés és a geodézia tudomány szolgálatába állította. A soproni Földmérőmérnöki Kar Alkalmazott geodézia tanszékén kimagasló érdemeket szerzett a földmérőmérnök-képzés megszervezésében és tartalmi irányításában. Emellett meghívott előadóként oktatott a hadmérnökképzés térképész szakán is. A földmérőmérnök-képzésnek 1959-ben Budapestre történt áthelyezése után a II. Geodézia, később Felsőgeodézia Tanszék és több éven keresztül e mellett a Topográfia és fotogrammetria tanszék vezetésével bízták meg. Kiváló oktatói és szervezői képességeit itt tudta megfelelően kibontakoztatni. Intenzíven bekapcsolódott a Kar, majd az Egyetem vezetésébe: 1960-tól 1964-ig a Mérnöki (ma Építőmérnöki) Kar dékánjaként, majd ezt követően 1967-ig, a két egyetem egyesítéséig, az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem rektoraként. Tudományos eredményeinek elismeréseképpen 1952-ben külön eljárás nélkül elnyerte a műszaki tudomány doktora fokozatot; 1967-ben az MTA levelező, majd 1976-ban rendes tagjai közé választotta. Hosszú időn keresztül az MTA Geodéziai Tudományos Bizottságának elnökeként vett részt a magyar geodéziai tudományos élet irányításában. Hazay István életművét a Kossuth-Díj, miniszteri és kormánykitüntetések, a geodéták Lázár-Deák emlékérme és Fasching Antal érme, a Budapesti Műszaki Egyetem emlékérme és tiszteletbeli doktori címe fémjelzi. (Forrás: fomi.hu)