Normál kép: farkasreti_gyenes_t.jpg   Méret: 770x577 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: farkasreti_gyenes_t_nagykep.jpg   Méret: 1600x1200 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Farkasréti temető: 43/2-1-99 [szobrász: Gyenes Tamás]

Ismertető szöveg: Gyenes Tamás szobrász. 1941-1942 és 1945-1949: Magyar Képzőművészeti Főiskola, 1950-1953: Repin Képzőművészeti Akadémia, Leningrád, mesterei: Sidló Ferenc, Pátzay Pál, Lisev. A Repin Intézetben kandidátusi fokozatot szerzett. 1948-tól a Dési Huber István-kör, 1953-1956 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1956-tól a Budapesti Műszaki Egyetem szobrászati technikák oktatója, rövid ideig 1954-1956 között a Szabad Művészet szerkesztője. Éveken át vezetőségi tagja volt a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének. 1946-ban elnyerte a Magyar Kommunista Párt nagydíját. 1956-ban Munkácsy-díjat kapott. Egyik szorgalmazója volt a vásárhelyi művésztelep megalapításának, s annak munkájában 1953-tól rendszeresen részt vett. 1959-től nyaranta Lovászpatonán dolgozott. 1955-1963 között a Százados úti művésztelepen élt. Rendszeresen meghívást kapott a szoborpályázatokra, és kiállított az országos tárlatokon. Kezdeményezője és egyik szervezője volt a Dolgozó nép között című kiállításoknak. Az oktatást, nevelést, a kultúra terjesztését éppoly fontos feladatának tekintette, mint az alkotó munkát. Meggyőződésből képviselte a közérthető, realista művészetet szobrászatában és írásaiban egyaránt. Szobraiban a dolgozó embert formálta meg. Korai műveit a szocialista realizmus iskolás követése jellemzi (Magyar-Szovjet Barátság, 1948), de egész életműve e stíluskörbe sorolandó. Rövid alkotói pályáján elsősorban portrék és emlékművek foglalkoztatták. Portréi a munkásmozgalom, tudomány, történelem jelentős személyiségeit ábrázolják, amelyeken pátoszmentes egyszerűséggel törekedett a karakter megragadására, az egyéniség hiteles kifejezésére. Külön figyelmet érdemelnek közvetlen élmény alapján készült erőteljes parasztportréi. Emlékművei általában egész alakos szobrok, a kor által elfogadott ideáltípusok (Határőr, 1960), általánossá vált gesztusokkal, de őszinte lelkesedéssel, humánummal áthatott figurák. Utolsó műveiben (Fajankó, 1963), portréiban, a művészetében ekkor megjelenő kisplasztikákban egyre egyénibb formavilág fogalmazódik meg. (Forrás: artportal.hu)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page