Normál kép: farkasreti_gero_e.jpg   Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: farkasreti_gero_e_nagykep.jpg   Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Farkasréti temető: Torony-88. fülke

Ismertető szöveg: Gerő Ernő, Singer kommunista pártmunkás, politikus, közgazdász, az MTA tagja (t. 1949- 57), Kossuth-díjas (1949), Fazekas Erzsébet férje. 1916-ban beiratkozott a budapesti tudományegyetem orvostudományi karára, de tanulmányait nem fejezte be. Politikai pályája a Szocialista majd Kommunista Ifjúmunkás Szövetségben kezdődött. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadseregben katona. 1919 végén Bécsbe menekült, itt, majd Pozsonyban, Bukarestben, Budapesten kommunista pártszervező volt. 1922-ben Budapesten fegyházbüntetésre ítélték, 1924. nov. 18-án kiadták a Szovjetúniónak. A nemzetközi kommunista mozgalom tagjaként Franciaországban, Belgiumban, Spanyolországban, Portugáliában, Finnországban, Jugoszláviában végzett pártmunkát. 1936-39-ben Spanyolországban a köztársaságiak oldalán harcolt, szerepe volt sokaknak a szovjet titkosszolgálat kezére juttatásában. A II. világháború alatt a Kominternben D. Z. Manuilszkij tanácsadója volt, a magyar kommunista párt képviselője. Irányította a hadifogságba került magyar hadifoglyok antifasiszta nevelését. 1945 után Magyarországon kulcsszerepet kapott a kormányzásban, a gazdasági ügyekkel kapcsolatos döntésekben. Kereskedelem- és közlekedésügyi (1945), közlekedésügyi (1945-49), pénzügy- (1948-49), állam- (1949-52), belügyminiszter (1953-54), miniszterelnök-helyettes (1952-56). 1949-52-ben a Népgazdasági Tanács elnöke. 1949-53-ban Rákosi Mátyással és Farkas Mihállyal tagja volt annak a titkos csúcsbizottságnak, amely teljhatalommal irányította az országot. 1954-56-ban a Központi Vezetőség Gazdaságpolitikai Bizottságának elnökeként irányította a Nagy Imre által bevezetett reformok felszámolását célzó politikai akciókat. Rákosi Mátyás leváltása után, 1956 közepétől 1956. okt. 25-ig a Központi Vezetőség első titkára volt. 1956. okt. 23-án rádióbeszédében durván támadta a forradalmat, elutasított minden engedményt (a beszéd megjelent: História, 1988. 6. sz.). Felelős az orosz csapatok behívásáért. 1956. okt. 25- én leváltották minden tisztségéről. A Szovjetúnióba menekült. Visszatérése után (1960), az MSZMP Központi Bizottságának aug.-i ülésén felelőssé tették az 1948-1956 között elkövetett törvénytelenségekért, a politikai torzulásokért, kizárták a pártból. Nyugdíjas éveiben fordítói munkát végzett teljes visszavonultságban. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page