Képaláírás: Farkasréti temető: 33/2-1-12

Ismertető szöveg: Buttykay Ákos zeneszerző. Weimarban, majd a Zeneakadémián tanult, ahol 1907-1922 között tanított is. Színpadi művei főként operettek, közülük néhányat külföldön is játszottak. Kísérőzenét írt Madách Imre: Az ember tragédiájához és átdolgozta később Kacsoh Pongrác: János vitézét. Meseoperáját - Hamupipőke - 1912-ben az Operaház mutatta be. (Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)

Buttykay Emmi színésznő. Buttykay Ákos és Kosáry Emmi leánya. 1934-ben már szerepelt neve a szerződés nélküli művészek között. 1943-ban letette a Színészkamara vizsgáját, s működési engedélyt kapott. 1942-ben a Pódium Kabaréban szerepelt. 1949-ben a Fővárosi Kabaréban, 1950-ben a Kamara, 1950-51-ben a Fővárosi Varietében, 1951-1954 között a Vidám Színpadon lépett fel. 1938-1956 között több filmben is játszott. (Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)

Kosáry Emmi színésznő. A középiskola után zongoraművésznek, operaénekesnőnek készült. 1909-ben Buttykay Ákos zeneszerző felesége lett. 1912-1915 között az Operaház tagja volt. 1916-ban, 1921-ben a Víg, 1916-1919 között, 1925-ben, 1927-ben, 1931-ben, 1933-ban a Király, 1923-ban, 1927-ben, 1940-ben a Városi Színházban, 1922-ben a Fővárosi Orfeumban, 1922-ben 1931-ben a Fővárosi Operett, 1932-ben az Andrássy úti Színházban és a Budai Színkörben, 1933-34-ben a Magyar Színházban, 1934-ben a Royal Orfeumban és a Bethlen téri Színházban lépett fel. Többször vendégszerepelt külföldön: 1923-ban az USA-ban, 1926-ban Bécsben, majd Drezdában és ismét az USA-ban. Primadonnaszerepeket játszott. Az egyik legszebb hangú és legnépszerűbb operettszínésznő volt. (Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)