Képaláírás: Farkasréti temető: 21/1-2-16 [szobrász: Pátzay Pál]

Ismertető szöveg: Bernáth Aurél magyar festőművész, grafikus, művészpedagógus, művészeti író. Édesapja dr. Bernáth Béla ügyvéd volt. A Bernáth-ősök földbirtokosok voltak Bihar megyében, de a vallásháborúk következtében elvesztették vagyonukat. Rippl-Rónai Ödön tanácsára kezdett el a festészettel foglalkozni, akivel Kaposvárott ismerkedett meg. Majd Nagybányán tanult tovább, Réti István és Thorma János festőművészek irányítása alatt. 1921-ben Bécsbe költözött, ahol expresszionista és absztrakt stílusban kezdett festeni. Kapcsolatba lépett Kassák Lajossal és az aktivistákkal. 1926-ig élt Bécsben és Berlinben. 1928-tól rendszeresen kiállított a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban. A 1930-as években visszatért a Nagybányai festőiskola tradícióihoz. Festészetére egyre inkább a nagybányai hagyományokon alapuló impresszionista stílus vált jellemzővé. Erőteljesen szembe helyezkedett a nonfiguratív ábrázolás móddal. 1927-ben Pöstyénbe költözött. Erre az időre tehetők, lírai hangulatú, egyedi színvilágú, filozofikus műveinek keletkezése: (Riviéra). 1926-ban a Képzőművészek Új Társasága csoport tagja lett. Az 1930-as években a Gresham-kör szellemi vezére volt. Legjelentősebb művei ekkor születtek, (Reggel, Tél, Aratóünnepre menő lány). 1945-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára lett. 1930-tól rendszeres látogatója volt a Szolnoki Művésztelepnek. Az 1940-es években képeinek hangvétele, az addig lírai stílusból átment a ridegebb színvilágba és ábrázolásba. Egyre több monumentális megbízást teljesített. A festészet mellett, grafikai, falképfestői és írói munkássága is jelentős. Kiemelkedő egyéniségű, klasszikus stílust képviselő festőművész volt. Szülővárosában Marcaliban, munkássága elismeréseképpen megnyitották a Bernáth Aurél Galériát. 1995-ben megalakult a budapesti Bernáth Aurél Társaság. Célja a festő emlékének ápolása, kiállítások rendezése. Élete egyik főművét a Riviéra című festményét 1927-ben fejezte be. A mű megvalósította a modern hagyomány és az avantgárd törekvések szintézisét. A Riviérának fergeteges sikere volt. Bernáthot meghívták a KUT tagjának. Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum igazgatója, aki nagy tisztelője volt az alkotónak megvette a múzeum számára a Riviérát. Jelenleg a kép a Magyar Nemzeti Galériában csodálható meg. Nagy jelentőségű munkái közé sorolják még az Esti park (1930, MNG) és a prágai Károly-híd (1925) című képét. Közismert, hogy a Reggel (1927-28, MNG), a Tél (1929), a Hegedűművésznő (1931, MNG), az Aratóünnepre menő lány (1932) mind-mind nagy sikert arattak a közönség előtt. És sikert aratnak mind a mai napig. (Forrás: Wikipédia)

Pártos Alice orvos, balneológus. Bernáth Aurél festő felesége. A Galilei Kör aktív tagja volt. Részt vett az ifjúmunkás-mozgalomban, ezért tanulmányait nem Budapesten, hanem a prágai német egyetemen, majd Berlinben (1920-26) végezte. Orvosi diplomáját Pécsett nosztrifikálták, 1926-38-ban Pöstyénben fürdőorvos. 1938-1945 között a Pajor Szanatóriumban reumatológus és balneológus volt. 1945-től 1966-ig a Lukács-fürdőnek, ill. az Országos Reuma- és Fürdőügyi Intézet reumatológiai osztályának főorvosa. Részt vett a M. Orvosok Szabad Szakszervezetének megalapításában és megszervezésében. A Reumatológus Szakcsoportnak egy évtizedig alelnöke volt. A reumás betegek rehabilitálásának elméleti kérdéseivel, gyakorlati megvalósításával és országos szintű megszervezésével foglalkozott. Öngyilkos lett. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)