Képaláírás: Farkasréti temető: 47/2-1-7/8

Ismertető szöveg: Bánki Donát gépészmérnök, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1911), kiváló feltaláló. A budapesti műegyetem elvégzése után 1879-80-ban a műszaki mechanika tanszéken tanársegéd. Utána a MÁV gépgyár, majd a Ganz és Tsa cég szerkesztőmérnöke. 1899-től haláláig a budapesti műegyetemen a hidrogépek, kompresszorok és gőzturbinák szerkezettanának ny. r. tanára. Bánki és munkatársa, Csonka János nevéhez fűződik a motorgyártás hazai bevezetése. Közös alkotásuk volt a magyar motoripar első s a nemzetközi piacokon is versenyképes terméke, a Ganz-gyár által előállított Bánki-Csonka-motor, melynek legjelentősebb újítása az 1893-ban szabadalmaztatott porlasztó (karburátor). 1894-ben szabadalmaztatta az első nagynyomású robbanómotort, a korában világhírű Bánki-motort, melynél a robbanókeveréket a hengerbe porlasztott vízzel hűtötte le, s ezzel a motor hatásfokát korábban nem remélt mértékben sikerült fokoznia. (Bár a Bánki-motor elterjedését a néhány évvel később megjelent Diesel-motor megakadályozta, mind a kompressziónövelés, mind a vízbefecskendezés elvét később is alkalmazták.) Vízturbinája (1917), melyet halála után (1926) az MTA nagyjutalmával tüntetett ki, új utakat nyitott a törpe vízierőművek fejlesztésében. 1918-ban nagyszabású tervet dolgozott ki a Vaskapu vízierejének hasznosítására. Kiterjedt irodalmi munkásságában főként a gázmotorok elméletével, a gőzturbinák és hidrogépek szerkesztési alapelveivel foglalkozott. Emlékezetére a Gépipari Tudományos Egyesület 1955-ben Bánki-Emlékérem néven 3 fokozatú, díjazással egybekötött, évenként kiosztásra kerülő műszaki kitüntetést alapított. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)