Képaláírás: Kerepesi temető: 37/2-1-33

Ismertető szöveg: Ábrányi Emil költő, újságíró, műfordító. Id. Ábrányi Kornél zeneszerző fia. Felesége Wein Margit operaénekesnő. Első verse 1866-ban jelent meg. 1873-tól a Pesti Napló, 1879-től a Magyarország, 1896-tól a Budapesti Napló, 1904-től 1907-ig A Nap belső munkatársa. 1889-ben a keceli kerület országgyűlési képviselőjévé választották függetlenségi programmal. 1876-tól a Petőfi Társaság tagja, majd 1880-90 között másodtitkára. 1885-től a Kisfaludy Társaság tagja. 1885-ben a Koszorú c. hetilap szerkesztője. Verseinek nagy hatása volt a századvégi ifjúság körében. Műfordításai ma is klasszikus értékűek, jelentősebbek: Byron; Don Juan (Bp., 1892); Rostand: Cyrano de Bergerac (Bp., 1898); A sasfiók (Bp., 1903). (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)

Ábrányi Emil zeneszerző, ifj. Ábrányi Emil költő és Wein Margit énekesnő fia. A budapesti Zeneakadémián Koessler Jánostól zeneszerzést, majd 1901-től Lipcsében Nikischtől vezénylést tanult. 1904-től a kölni Operaház, majd a hannoveri Udvari Opera karnagya volt. 1906-ban feleségül vette Várnay Róza énekesnőt. 1911-ben visszatért Magyarországra, a budapesti Operaház szerződtette karnagynak. 1914-től a budapesti Operaházat, 1921 - 24-ben a budapesti Városi Színházat igazgatta. 1922 - 26-ban vezénylést tanított a Zeneakadémián. 1926-tól a fővárosban és Debrecenben, 1942-től a szegedi Városi Színháznál volt karmester. Írt zenekari műveket, operákat és daljátékokat. Epikus szvit zenekarra c. művével 1933-ban elnyerte a Székesfővárosi Iskolánkívüli Népművelési Bizottság és a Székesfővárosi Zenekar pályadíját. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)

Ábrányi Emilné, Wein Margit énekesnő (szoprán). 1884-1899 között a budapesti Operaház tagja, Bécsben is fellépett (1897). 1882-ben Ábrányi Emil íróhoz ment feleségül. 1901-16-ban a Zeneakadémia tanára. Több operai címszerep első alakítója volt Budapesten. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)