Képaláírás: Kerepesi temető: 47-1-130 [szobrász: Hajagos Károly]

Ismertető szöveg: Bánhidi Antal Széchenyi-díjas repülőgéptervező-mérnök, sportrepülő, számos magyar repüléstörténeti rekord felállítója. 1920-ban kalandos úton, a Romániához csatolt országrészből a Szamost átúszva érkezett Magyarországra, hogy a budapesti Műegyetemen folytathassa tanulmányait. A gépészmérnöki karra iratkozott be, s amikor az egyetemen pilótatanfolyamot hirdettek, ő is jelentkezett. Így már korán a repülés közelébe került. 1921-ben többedmagával megalapította a Műegyetemi Sportrepülő Egyesületet, amelyben idővel sikerült elsajátítania a repülés és repülőgép-tervezés minden csínját-bínját. 1927-ben Lampich Árpáddal megtervezte az első magyar iskola-repülőgépeket. 1929-ben Svédországba, a műegyetemi hallgatók repülőgép-kiállítására indult Róma nevű ötéves kis gépével. Rekorddal felérő túrarepülés volt ez. Bánhidi Antal több országot és várost érintve, oda-vissza összesen ötezer kilométert és hatvannyolc órát repült. 1930-ban megtervezte és megépítette Gerle nevû sportrepülőgépét, amely kiválóan alkalmas volt iskolázásra, túra- és műrepülésre egyaránt. Mindössze tízméteres nekifutásra volt szüksége ahhoz, hogy a levegőbe emelkedjen. A kétszárnyú, kétszemélyes Gerlét a maga idejében a leghíresebb magyar építésű repülőgépként tartották számon. A szűkös anyagiak és a gáncsoskodások ellenére a Gerle-sorozatban több gép is épült, ezek bizonyos megoldásaikban (például a motorban) különböztek egymástól. 1933. február 19. és március 24. között Bánhidi Antal és Bisits Tibor a Gerle 13 repülőgépen 100 óra repülési idő alatt körülrepülte a földközi-tengeri partvidéket, és a 12 258 kilométeres út során 22 város repülőterét érintették. Bánhidi ugyanebben az évben leszállás nélkül Londonból Debrecenbe repült és elsőként repülőpostát is szállított. Észak-európai túrarepülés után 1937-ben több mint 15 ezer kilométeres utat tett Dél-Amerika feltáratlan őserdei felett, ez a korabeli repülőtechnika bravúrjának számított. 1931-ben ő irányította az első magyar óceánrepülés műszaki elő- készületeit. Bánhidi Antal 1936-37-ben Albrecht főherceg bécsújhelyi repülőgépgyárának, 1940-ig a Műegyetem gépszerkezettani tanszékének munkatársa volt. A II. világháborúban mint tartalékos repülő hadnagy a felvidéki és kárpátaljai repülőakciók résztvevôje, majd Észak-Erdély repülőéletének és légipostájának megszervezője, 1945-50-ben a Közlekedési Minisztérium légügyi főosztályának repülőgép-tervezője, ezután a Jármûfejlesztési Intézet rajzellenőre. 1992-ben Széchenyi-díjat kapott életmûve elismeréseként, a magyar óceánrepülés műszaki előkészítésében kifejtett tevékenységéért.