Képaláírás: Kerepesi temető: 34-1-45 [szobrász: Petri Lajos]

Ismertető szöveg: Bláthy Ottó Titusz gépészmérnök, az elektrotechnika kimagasló úttörője, az MTA t. tagja (1927). Főiskolai tanulmányait a bécsi műegyetemen végezte. 1881-83-ban a MÁV gépgyára műhelyében és szerkesztési irodájában működött. 1883-ban a Ganz-gyár újonnan létesített (1878) villamossági osztályába lépett. Új munkakörében felismerte a mágneses Ohm-törvény gyakorlati alkalmazását, s ennek segítségével, a külföldet megelőzve gépeit számítások alapján méretezte. Az 1884-i torinói kiállításon ismerte meg a Gaulard-Gibbs váltakozó áramú elosztórendszert. Ennek fogyatékosságait átlátva 1885-ben Zipernowskyval és Dérivel együtt alapszabadalmat jelentett be párhuzamos kapcsolású, tetszőleges áttételű, váltakozó áramú induktorok alkalmazásán alapuló áramelosztó rendszerre. Még ugyanez évben induktorait zárt vasmaggal látta el. Ezzel megszületett a mai transzformátor. Bláthy oldotta meg a világon elsőnek a váltakozó áramú generátorok párhuzamos kapcsolásának addig megoldhatatlannak tartott problémáját (Cerchi erőmű, Róma). 1889 végén kerültek forgalomba az első indukciós wattóra-számlálók (áramfogyasztás-mérők), melyek ugyanúgy, mint az 1884-ben kifejlesztett wattmérők, szabadalmai szerint készültek és az egész világon elterjedtek. Jelentős érdemei vannak az egyfázisú, soros kapcsolású kommutátoros motorok kifejlesztése körül (1890-91); ezek egy példányát a müncheni Deutsches Museum őrzi. 1891-ben a villamosművek üzemi feltételeinek megfelelő önműködő fordulatszám-szabályozót szerkesztett vízturbinák számára. A gőzturbina megjelenésével 1903-ban négypólusú, majd egyre növekvő teljesítményű, 2 pólusú turbógenerátorokat szerkesztett. 1912-ben szabadalmaztatta az áramszámlálók hitelesítésére szolgáló sztroboszkopikus eljárást. Maradandó érdemei közé tartozik a nagyvasúti villamosmozdonyok fázisváltójának tökéletesítése. Magyar és idegen nyelven írott szakcikkeinek száma félszázra tehető. 1917-ben a bp.-i és a bécsi műegyetem tb. műszaki doktora lett. Az MTA 1909-ben a Wahrmann-, 1935-ben a Marczibányi-díjjal tüntette ki. Rendkívül sokoldalú egyéniség volt. Nagy nyelvtehetsége kiváló fejszámoló-képességgel párosult; mint bonyolult sakkfeladványok szerzője, 1889-ben Lipcsében adta ki Vielzügige Schachaufgaben c. második kiadást megért könyvét, mellyel megelőzte korát; megállapításainak túlnyomó része ma is időtálló. A Magyar Sakkszövetségnek alelnöke, majd társelnöke volt. Emlékezetére a Magy. Elektrotechnikai Egyesület 1958-ban "Bláthy-díj" néven évenként kiosztásra kerülő kitüntetést alapított. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)