Képaláírás: Kerepesi temető: 34/1-1-12 [szobrász: Senyei Károly]

Ismertető szöveg: Csiky Gergely drámaíró, műfordító, az MTA l. tagja (1879). 1859-től katolikus papnövendék. Pappá szentelése (1864) után 1868-ig a bécsi Augustineumban tanult. Nyolc idegen nyelvet sajátított el, jogtudományi és világirodalmi műveltséget szerzett. 1870-től egyházjogot tanított a temesvári papneveldében és mint szentszéki ügyész sok család problémáival ismerkedett meg. Első elbeszéléskötete, Az életből 1872-ben jelent meg álnéven. 1875-ben mutatta be a Nemzeti Színház Jóslat c. vígjátékát. Ezzel s a két évvel későbbi Janussal Teleki-díjat nyert. 1878-ban Budapestre költözött és minden idejét az irodalomnak szentelte. 1879-ben egyházi hatóságaival súlyos ellentétbe kerülve fél évre Párizsba utazott. Hazatérte után 1880-ban kilépett az egyházi rendből, és a következő évben megházasodott. A Nemzeti Színház dramaturgja, a színiakadémia tanára, a Kisfaludy Társaság másodtitkára lett. Első darabjaival az újromantikus irányt követte, első nagy hatású realista színművét 1880-ban adták elő Proletárok címmel (1945 után Ingyenélők címmel adják). Ettől kezdve a Nemzeti Színház legtöbbet játszott szerzője. Írt tragédiákat (Spartacus, 1886), társadalmi színműveket (Cifra nyomorúság, 1881; Stomfay család, 1882); vígjátékokat (Mukányi, 1881; A nagyratermett, 1890, Az udvari kalap címmel, 1964, Vígszínház; A nagymama, 1891); bohózatokat (A kaviár, 1882; Buborékok, 1884). Regényei, főleg Az Atlas család (1889) és a Sisyphus munkája(1892) a kritikai realizmus figyelemre méltó alkotásai. Lefordította Szophoklész, Plautus műveit. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)