Képaláírás: Kerepesi temető: 26-1-1 [szobrász: Sződy Szilárd]
Ismertető szöveg: Mahunka Imre császári, királyi, udvari bútorgyáros és nemzetgyűlési képviselő. Édesapja, Mahunka Alajos asztalos, aki 1891-től bíró volt az albertfalvi községházán; édesanyja Pökl Aloyzia. A szülők 1852. május 31-én kötöttek házasságot Pesten a Józsefvárosban; a család az 1850-es évek első felében még itt lakott a Bodzafa utca 12. szám (1853) illetve a Borjú tér (mai Rákóczi tér) 16. szám alatt (1855), majd Albertfalvára költöztek. Mahunka Imre, miután elvégezte az elemi iskolát, asztalosmesterséget tanult. 1883 után külföldre ment: négy évig Párizsban, másfél évig Londonban, majd két évig Münchenben élt, s ezalatt a legelőkelőbb asztalos cégeknél állt alkalmazásban. Hazatérve Budapesten telepedett le és hasznosítani kezdte külföldön szerzett bútorgyártási tapasztalatait az iparoktatásban, mint miniszteri biztos. Munkásságáért érmet kapott az 1900-as Párizsi Világkiállításon, nemsokkal később a császári és királyi udvari szállító címet is elnyerte. A politikával is egyre többet foglalkozott. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának programjával képviselte XVIII. Választókerületet a nemzetgyűlésben. Pénzügyi tapasztalatainak köszönhetően tagjává választották a gazdasági bizottságnak, de dolgozott a naplóbíráló valamint a számvizsgáló bizottság elnökeként is. 1884. november 6-án házasságot kötött Kovács Adéllal, ám a frigyből nem született gyermek. Mahunka Imre végrendeletét feleségével közösen készítette el Dr. Kőrössy Bertalan királyi közjegyző előtt 1922. május 23-án. Az örökség egyik felén egy budapesti Rigó utcai ház, másik felét pedig két budapesti telek képezte, 68 500 pengő értékben. Halála után vagyonuk 58%-át az Albertfalván építendő római katolikus templomra hagyományozták. (Ez a plébánián található Canonica Visitatio-ban is olvasható.) 1923-ban hunyt el, sírboltja a Kerepesi úti sírkertben áll.
(Forrás: Wikipédia)
|