Képaláírás: Kerepesi temető: 32-1-3 [szobrász: Maróti Géza]

Ismertető szöveg: Maróti Géza (Rintel Géza) építész, szobrász, festő, iparművész. Bejárta a világot, igazi "világpolgár" volt. "Magyar sors", hogy míg külföldön neves építészként dolgozhatott, hazájában jószerivel csak épületszobrászként és belsőépítészként foglalkoztatták. Később már úgy sem...Vidéki kereskedőcsaládba született; pályafutását kőfaragóinasként kezdte Oppenheimer Ignác épületszobrász műhelyében, később magánúton, saját erejéből képezte tovább magát Budapesten és Bécsben. 1900-ban Budapesten műhelyt nyitott, majd műtermet bérelt és épületszobrász lett. 1908-ban Alfonz spanyol király látogatásakor őt kérték fel az Andrássy úti diadalkapu megtervezésére. Ezután kapott meghívást Mexikóba. Az első világháború kitörése előtt felépítette zebegényi nyaralóját, mely sajátos remete-lakként szolgált. 1927-ben Eliel Saarinen meghívására Amerikába ment. Detroitban dolgozott. Idővel beválasztották az USA Építészkamarájába. 1930-ban Közel-keleti utazást tett Konstantinápolytól Jeruzsálemig, a keresztes hadak útján, lóháton. Kutatómunkát végzett a jeruzsálemi Salamon-templom rekonstrukciós munkáihoz. (Ezt a tervét a British Museum őrzi.) Az út inspirációjának hatására kezdett hozzá Atlantisz-könyvének munkálataihoz. 1932-ben hazatért Budapestre, ahol az Iparművészeti Iskola tanára és a Műegyetem építészmérnöki karán a mintázás előadója lett. 1937-ben végleg Zebegénybe költözött. 1941-ben munkanélküliként, Budapesten halt meg. Élete főműve, a máig (teljes egészében) kiadatlan kultúrtörténeti mű, Atlantisz történetének monumentális feldolgozása. (Forrás: Wikipédia)