Képaláírás: Kerepesi temető: 34/2-1-11 [szobrász: Borsos Miklós]

Ismertető szöveg: Nagy Balogh János festő. Proletárszülők gyermeke volt. Pályáját szobafestő- és mázolóként kezdte, majd két évig az Iparrajziskola, 1898 - 99-ben az Iparművészeti Iskola esti tanfolyamának növendéke volt. 1899-ben fél évig a müncheni akadémián Herterichnél aktot rajzolt, nehéz anyagi körülményei miatt azonban kénytelen volt hazatérni. Itthon alkalmi szobafestési munkák mellett csupán nyaranta festette képeit. 1915-ben bevonult katonának, és egy súlyos sebesülés következményeként karja megbénult, bal kézzel dolgozott tovább. Első hivatalos elismerését csak kevéssel halála előtt a Tanácsköztársaságtól kapta, mesteri címmel tüntették ki. Legelső alkotásai még a müncheni életképfestészet hatását s a századforduló éveiben megerősödő szecesszió szimbolizmusát tükrözik, később azonban kifejlesztette a drámai erőt sugárzó, de ugyanakkor megkapóan egyszerű, hiteles formafelépítésen nyugvó önálló stílusát. Életművében különválasztható az 1908 előtti és az 1908-tól 1915-ig, bevonulásáig tartó korszak. Harctéri szolgálata és sebesülése miatt később már csak igen keveset dolgozott. Tematikája nem túl széles, az egy témát bemutató variációk azonban a festői erő és a felépítés egyenes ívű fejlődését mutatják. Szegényes otthonát megdöbbentő hűséggel megörökítő intérieurök, konyhai csendéletek mellett drámai önarcképek s anyjáról megható portrék sorát festette. Híres rajzokból és festményekből álló, Millet képeire emlékeztető kubikus-ciklusa a munka egyszerű, de monumentális ábrázolása. Rembrandt és Frans Hals művészetén kívül a cézanne-i térproblematika is hatott rá. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)