Képaláírás: Kerepesi temető: Mm. B. 13.

Ismertető szöveg: Nógrádi Sándor honvéd-vezérezredes, diplomata. Losoncon, majd Budapesten rézesztergályos és villanyszerelő szakmát tanult; ekkor került kapcsolatba a munkásmozgalommal a MÉMOSZ- és Gutenberg Otthon munkásgyűlésein. 1916-ban visszatért Losoncra, a helyi gépgyárban tisztviselő volt, majd a gyár főbizalmijává választották. 1918 őszén belépett az MSZDP-be, 1919 tavaszán a KMP-be. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadseregben szakaszparancsnok volt. A proletárdiktatúra bukása után Csehszlovákiába emigrált. Részt vett az ifjúmunkás mozgalom megszervezésében. 1921-ben letartóztatták, 3 havi börtönre ítélték. 1922-23-ban a csehszlovák kommunista ifjúsági szövetség egyik titkára volt. Forradalmi szervezőmunkája miatt ismét emigrálni kényszerült, és a Kommunista Ifjúsági Internacionálé munkatársaként dolgozott Berlinben, majd Moszkvában. A húszas évek közepétől a Komintern munkatársa. Franciaországban a Fasizmus- és a Háborúellenes Világbizottság titkára volt. 1944-ben a moszkvai Kossuth Rádió egyik szerkesztője lett. 1944. máj.-ban a kijevi partizániskola parancsnoka volt, szept. végétől 8 főnyi egységével Szlovákiában harcolt. 1945-ben az MKP felsőmagyarországi területi titkára, irányításával indult meg az élet ezen a fontos ipari területen. 1945 végén iparügyi államtitkárrá nevezték ki, a "széncsata" egyik fő szervezője volt. 1946-ban megbízták az MKP Központi Vezetősége agitációs és propagandaosztályának irányításával, majd a miniszterelnökség politikai államtitkára. 1949-56-ban a Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnöke, altábornagy, majd vezérezredes, 1955. júl.-tól a honvédelmi minisztérium első honvédje volt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után 1957-ben az MSZMP agitációs és propagandaosztályának vezetője, 1957. ápr.-tól 1960. jan.-ig pekingi és hanoi nagykövet. Országgyűlési képviselő, 1963-67-ben, nyugdíjba vonulásáig az Elnöki Tanács tagja. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)