Képaláírás: Kerepesi temető: 34/1-1-43/a

Ismertető szöveg: Pege Aladár magyarcigány bőgőművész, zeneszerző, a magyar dzsessz kiemelkedő alakja. Világhírű nagybőgős, zseniálisan improvizáló virtuóz, akit nemzetközi kritikusok "a nagybőgő Paganinije" néven is emlegettek (nevéből eredő szójátékkal: Pegenini). Egyszerre játszott klasszikus zenét és dzsesszt - e kétféle elhivatottság sajátos kölcsönhatása egyéni színt adott játékának. Pege Aladár 1939. október 8-án született Budapesten. Neves kispesti nagybőgős családból származott, a Bartók Béla Zeneakadémián, a Liszt Ferenc Zeneakadémián és 1975 és 1978 között Reinhold Zepperez professzor irányításával Nyugat-Berlinben is tanult. Ő volt Herbert von Karajan szólóbőgőse a Berlini Filharmonikus Zenekarban. 1978-tól a Zeneművészeti Főiskola docense volt egészen nyugdíjba vonulásáig. Nemzetközi bemutatkozása a Bled városban megrendezett dzsesszfesztiválon történt, 1963-ban. Számtalan külföldi városban fellépett, mint például Montreux-ben (1970) és Bombay-ban (1980), ahol nagy sikereket ért el. 1967-től együttesében játszott Babos Gyula, 1964-től időszakosan Kőszegi Imre, Lakatos Dezső, illetve fiatalabb muzsikusok, köztük Szabó Ferenc, Horányi Sándor, Makó László, Tarnóczky Péter és Németh János. 1969-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nagybőgő tanszakán szerzett diplomát, tanárai Montág Lajos és Tibay Zoltán voltak. Már több évvel ezt megelőzően kezdett el hangversenyeket adni, vidéken és Budapesten is rendszeres fellépője volt az Egyetemi Színpadnak. Évtizedekig koncertezett Magyarországon és a világ több kontinensének számos neves előadóhelyén. Fellépett többek között a New York-i Carnegie Hall-ban Herbie Hancock együttesének vendégszólistájaként, ami azért is emlékezetes, mert akkor kapta meg a világ legjobb nagybőgősének tartott Charles Mingus hangszerét ajándékba a művész özvegyétől. Halálának évében ünnepelte első színpadra lépésének 50. évfordulóját. 2006. szeptember 23-án hunyt el. (Forrás: Wikipédia)