Képaláírás: Kerepesi temető: 34-5-43/44 [szobrász: Csóti Imre]

Ismertető szöveg: Szabó Lőrinc költő, az Ady utáni nemzedék egyik legkiválóbb lírikusa, Kossuth-díjas (1957), József Attila-díjas (1954). Apja mozdonyvezető volt. 1919 őszén került Budapestre. Először gépészmérnöknek készült, később az egy. bölcsészkarára iratkozott, de csak rövid ideig maradt egyetemi hallgató. 1921-ben belépett Az Est szerkesztőségébe, ahol Mikes Lajos baráti támogatása révén gyorsíróból aktív újságíró, majd később olvasó szerkesztő lett. Ugyanebben az évben feleségül vette Mikes Klárát. Először műfordításaival tűnt fel (Shakespeare: Szonettek, 1921, Omár Khájjám: Rubaiját, 1922), 1922-ben jelent meg első verseskötete Föld, erdő, Isten címmel. Már ebben a kötetben azzal a sajátos, eredeti, nagy formakultúrájú intellektuális lírával jelentkezett, mely későbbi rangját biztosította a m. költészetben. A következő évben jelent meg Kalibán c. verseskötete. Maradandó költői egyénisége teljességgel A sátán műremekeiben (1926), majd a Te meg a világban (1932) bontakozott ki. A világgal való reménytelen harcát az eszmékből való kiábrándulás, a teljes szkepszis követte. 1927-ben Pandora címmel művészeti és kritikai folyóiratot indított és szerkesztett. A folyóirat azonban csak fél évig élt. Az Est-lapoknál végzett újságírói munka mellett sokat fordított angolból (főleg Shakespeare-műveket), franciából (Babitscsal és Tóth Árpáddal Baudelaire Romlás virágait, önállóan Verlaine válogatott verseit; Villon Nagy Testamentumát, Molière Nők iskoláját), oroszból (Tyutcsevet, Puskint, Krilovot), németből (Goethe Wertherét). Műfordításainak nagy részét az Örök barátaink (I., Bp., 1941., II. Bp., 1958) c. kötetében tette közzé. A harmincas években sokat utazott külföldön. Ebben az időben már elismert költő volt, tagja a Kisfaludy, a Lafontaine és a debreceni Ady Társaságnak. Háromszor tüntették ki Baumgarten-díjjal (1932, 1937, 1943). 1943-tól a hivatalos politika támogatása jelent meg írásaiban. Ez 1945 után hosszabb ideig kizárta az irodalmi közéletből. 1947-ben jelentkezett ugyan újabb kötettel, a Tücsökzenével, de ez időben főleg műfordítással foglalkozott. 1956 után kapcsolódott újból az irodalmi életbe. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)