Képaláírás: Kerepesi temető: 28-díszsor-13

Ismertető szöveg: Szász Károly költő, író, műfordító, az MTA tagja (l. 1858, r. 1869, ig. 1878, t. 1899), református püspök. Szász Károly (1798 - 1835) fia, Szász Domokos és Szász Béla (1840 - 1898) fivére, Szász Károly (1865 - 1950) és Szász Béla (1868 - 1938) apja. 1845- től Kolozsvárott tanult, 1848-ban a pesti egyetemen matematikai tanulmányokat folytatott. 1849-ben előbb fogalmazó a közoktatásügyi minisztériumban, majd belépett a honvédségbe, s káplárként, utóbb hadnagyként vett részt a szabadságharcban. 1850 - 51 közt Bején nevelő, 1851 nyarán ref. papi vizsgát tett. 1851-től nagykőrösi, 1853 - 54-ben kecskeméti gimnáziumi tanár. 1867-től a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban osztálytanácsos, 1869-től Pest vm.-i, 1872-től jászkun kerületi tanfelügyelő, 1884 - 1903-ban dunamelléki református püspök. 1860-tól a Kisfaludy Társaság tagja, 1883 - 1900-ban másodelnöke, 1892 - 95-ben az MTA másodelnöke. A kiegyezés korának egyik jellegzetes képviselője volt. Gyulai Pál és Arany János barátja; esztétikai és kritikai munkásságában erősen konzervatív. Gyulai Pállal és Mentovich Ferenccel forradalmi politikai versekből összeállított kötetet adott ki Nemzeti színek címmel. Számos egyházi jellegű munkája és tankönyve jelent meg. Lírájában a családi élet, a vallásos és hazafias érzés hangja szólal meg. Rendkívül széles körű műfordítói munkásságot fejtett ki: többek között Shakespeare, Goethe, Schiller, V. Hugo, Béranger, Tennyson műveiből fordított magyarra Dante Isteni színjátékát ő fordította le elsőként teljes terjedelmében. (Dante Alighieri Isteni színjátéka, I - III., Bp.; 1885, 1891, 1899). (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)