Képaláírás: Kerepesi temető: 41-1-27

Ismertető szöveg: Székács Elemér növénynemesítő és gyakorlati gazda. Tanulmányait a magyaróvári gazdasági akadémián végezte 1888 - 91-ben. Oklevele megszerzése után gr. Károlyi Alajos uradalmainak budapesti központjába került gyakornoknak. Cserháti Sándor és Grabner Emil buzdítására kezdett Sósdon búzanemesítéssel (szelektálással) foglalkozni 1906-ban. 1908-ban a Nagymágócshoz tartozó Árpádhalomra (Csongrád vm.) került (1915-től jószágig. volt). Itt már 3000 kat. holdon vetette az általa nemesített búzát (ún. Székács-búzát), amely 1911-re az egész Alföldön kiszorította nagyobb hozamával és jobb minőségével az addig használt ún. Tisza vidéki búzát. A Székács-búza különösen rozsdaellenállóságával tűnt ki. 1917-ben megalapította a Vetőmagnemesítő Rt.-t. Árpádhalmán és Kompolton kísérleti telepet állított fel és bevonta a gabonanemesítésbe Fleischmann Rudolfot is. 1931-ben az Állami Növénynemesítő telepek (Kompolt, Bábolna, Mezőhegyes) főfelügyelője lett. 1918-tól az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) alelnöke, több mezőgazdasági egyesület, ill. bizottság elnöke. Szinte minden mezőgazdasági növény nemesítésével kísérletezett. Bár ma már az intenzívebb termésű búzák nagyrészt kiszorították a Székács-búzákat (csak a Székács 1055-ös búzát termesztik száraz, zordabb fekvésű területeken), a maga korában jelentős eredményeket ért el. Ő alapította és szerkesztette a Növénynemesítő Szemlét. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)