Képaláírás: Kerepesi temető: B. 266 [szobrász: Huszár Adolf]

Ismertető szöveg: Toldy Ferenc, Schedel irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (r. 1830, ig. 1871), Toldy István és László apja. Magyarországi német polgárcsaládból származott. 1822-től Pesten, 1813-tól Cegléden (itt tanult meg magyarul), 1814-től Pesten, 1818-tól Kassán, 1819 - 22-ben a pesti egyetem bölcsészeti tanfolyamán tanult. Itt kötött barátságot Bajza Józseffel; kapcsolatba került a kor irodalmi életének vezéralakjaival. 1822 - 1827 között elvégezte a pesti egyetemen az orvosi tanfolyamot, s 1829-ben orvosi diplomát szerzett. 1829 - 30-ban nagyobb Ny-európai tanulmányutat tett. Többek között meglátogatta Weimarban Goethét is. Hazatérése után rövid ideig orvosi gyakorlatot folytatott. 1833-ban a pesti egy. orvoskarán makrobiotikát és diaetetikát adott elő. Az MTA-nak 1831-től segédjegyzője, 1835 - 61 között titkára. 1837-től 1843-ig Bajza Józseffel és Vörösmarty Mihállyal szerk. az Athenaeumot. 1833 - 46-ban a diaetetika rk. tanára, 1850 - 61-ben az esztétika és az irodalomtörténet magántanára, 1861-től haláláig a m. nyelv és irodalom tanára a pesti egy.-en. 1871 - 72-ben az egy. rektora. 1846- tól haláláig az Egyetemi Könyvtár ig.-ja. 1836-ban ő kezdeményezte a Kisfaludy Táts. létrehozást, melynek 1841-től 1860-ig ig.-ja; 1860-tól másodelnöke, 1873-tól elnöke. 1831 - 32-ben a Magyar Orvosi Tár (melyet Bugát Pálal, együtt alapított), 1834 - 35-ben a Tudománytár, 1837 - 40-ben a Figyelmező, 1850 - 60-ban az általa és Pauler Tivadar által alapított Új Magyar Múzeum szerk.-je. Mint a Bajza-Vörösmarty-Toldy "triumvirátus" tagja, irányító szerepet töltött be az 1830-as és 40-es évek szellemi életében, de az ellenzéki mozgalom radikalizálódásával már nem tartott lépést. A szabadságharc idején távol tartotta magát a közélettől. Az 1849 utáni korszakban befolyása már a szorosabban vett tudományos élet területére korlátozódott, melynek fellendítése érdekében széles körű tevékenységet fejtett ki. 1871-ben, 50 éves írói jubileuma alkalmából országos méretű ünneplésben volt része. A tudományos igényű m. irodalomtörténetírás megteremtője. A korabeli folyóiratokban és más kiadványokban rendkívül nagyszámú tanulmánya, cikke, kritikája, emlékbeszéde stb. jelent meg. E kisebb írásaiból élete utolsó éveiben 8 kötetes gyűjteményt állított össze. Igen sok m. nyelvemléket és történelmi kútfőt fedezett fel és tett közzé, valamint számos klasszikus írónk műveinek kiadását rendezte sajtó alá. Két ízben szerkesztett a magyar költészet fejlődését bemutató, nagyszabású antológiát és átfogó irodalomtörténeti munkát. Naplója elveszett. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)