Képaláírás: Kerepesi temető: 34/2-1-8 [szobrász: Istók János]

Ismertető szöveg: Várnai Zseni költő, József Attila-díjas (1956). Peterdi Andor író felesége, Peterdi Mária írónő anyja. 1908-ban diplomát szerzett az Orsz. Színészegyesület Színiiskolájában, de nem lépett színpadra, hanem tisztviselőként kezdett dolgozni. Férje révén került 1909-ben a munkásmozgalomba. 1911-ben jelent meg első verse a Népszavában, az 1912. máj. 23-i munkástüntetés előtt írta meg Katonafiamnak c. versét, amely miatt a Népszavát elkobozták, őt vád alá helyezték. Költészetében a közösségi hang mellett az anyaság érzése is gyakran megszólalt. 1943-1944-ben egy antifasiszta csoport vezetője volt. A háború után rövid ideig a Kossuth Népe és az Új Idők munkatársaként dolgozott. Kései verseinek fő témája az öregedés, az elmúlás fájdalma, bizalom a szeretetben és a munka öröme. 1969-ben SZOT-díjat kapott. Peterdi Andor költő, műfordító, újságíró. Fiatalon Budapesten pék-, majd mészárosinas. A század elején alföldi vándorutat tett, majd elvégezte a Vígszínház színiiskoláját. Tanára, Balassa Jenő adta ki első verseskötetét. 1905-ben újságíró. 1909-ben feleségül vette Várnai Zseni költőnőt. Munkatársa volt a Népszavának és más baloldali lapoknak. A Petőfi Társ. 1916-ban tagjai közé választotta, de csakhamar kilépett. A két világháború között műkereskedéssel foglalkozott, 1942-től részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945 után betegsége miatt visszavonultan élt. Lefordította Emile Verhaeren verseit (Bp., 1917). Peterdi Mária író, műfordító. Várnai Zseni és Peterdi Andor leánya. Párizsban az École du Louvre egyiptológia szakán szerzett diplomát 1943-ban. Hazatérése után részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945-től a rádiónál dolgozott, 1948-tól lektorként. Anyjával közösen írta a Mint viharban a falevél c. önéletrajzi regényt (Bp., 1943). Tolmácsolásában több francia mű jelent meg m. nyelven. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)