Normál kép: kerepesi_veres.jpg   Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: kerepesi_veres_nagykep.jpg   Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Kerepesi temető: 34/2-1-18 [szobrász: Somogyi Árpád]

Ismertető szöveg: Veres Péter író, politikus, publicista, Kossuth-díjas (1950, 1952). Veres Julianna cselédlány s egy parasztgazda-fiú, Posta Péter szerelméből született. Nagyszülei pásztorok, uradalmi cselédek voltak. Anyjával és mostohaapjával, Nagy Józseffel egy Vókonya nevű tanyán lakott, a Hortobágy partján nyolcéves koráig. Négy évig járt iskolába Balmazújvároson, 1909-től már dolgoznia kellett: volt cselédcsürhés, kisbojtár, napszámos, alkalmi mezőgazdasági munkás, részesarató 1913-tól a vasútnál pályamunkás. 1914-től részt vett az alföldi agrárszocialista mozgalmakban, tagja lett a Földmívelő Egyletnek, melynek könyvtárában szerezte meg műveltségének alapjait: olvasta a Népszavát, Marx, Engels, Zola, Anatole France, Gorkij, Rousseau, Tolsztoj műveit. Az I. világháború idején, 1917-ben katona, telefonista az olasz fronton. 1918-ban a köztársasági hadsereg katonája volt. A Tanácsköztársaság idején a balmazújvárosi földosztó bizottság, a munkástanács és a községi direktórium tagja lett. 1919-ben feleségül vette Nádasdi Juliannát, házasságukból öt gyermek született, egyik fia Nádasdi Péter író. 1919. máj.-ban román hadifogságba esett. 1920-ban, hazatérésekor a Tanácsköztársaság alatt folytatott tevékenységéért egyévi fogházra ítélték Debrecenben. Kiszabadulása után mezei munkásként és pályamunkásként kereste kenyerét. A Mo.-i Földmunkások Orsz. Szövetségében tevékenykedett. Alapító tagja volt az MSZDP balmazújvárosi szervezetének. Mozgalmi munkája miatt többször lefogták a csendőrök. Első írása a Századunk c. folyóiratban jelent meg, Vámbéry Rusztem közölte olvasói levelét. 1930-tól jelentek meg a parasztsággal és a földkérdéssel foglalkozó írásai a baloldali és haladó lapokban (Népszava, Föld és Szabadság, Századunk, Korunk, Gondolat, A Mi Utunk, Válasz, Kelet Népe). 1931-ben részt vett az MSZDP országos kongresszusán. Több ekkor írt regényének kézirata elveszett, legkorábbi műve, az Aszály c. regény csak halála után került kiadásra (1972). Cikkek, tanulmányok prózai művek mellett verseket is írt. 1932-ben elbeszélései jelentek meg a Korunkban, ugyancsak a Korunk közölte verseit is (1933). Első jelentős műve az Alföld parasztsága c. szociográfia; a Válasz 1934-ben közölte két fejezetét könyvalakban 1936-ban jelent meg. Evvel vonta magára a Válasz körül csoportosuló népi írók, Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre figyelmét; 1937-ben már a Márciusi Front egyik vezetője, a népi írók által rendezett balatonszárszói konferencia egyik szónoka volt (1943). Szenvedélyes hangú publicisztikai írásokban nyilvánított véleményt a kor legégetőbb társadalmi kérdéseiről (földkérdés, német veszély, népi-urbánus ellentét, a magyarságért, a nemzet sorsáért érzett felelősség): Szocializmus, nacionalizmus (Bp., 1939); Mit ér az ember, ha magyar (Bp., 1940); Népiség és szocializmus (Bp., 1942). A népi írók táborán belül a falusi szegénység szószólója volt, de egy ideig hatottak rá a faji és nacionalista nézetek. Téves elgondolásainak nagy részét később maga is bírálta. Folyóiratokban, napilapokban közölt verseken, elbeszéléseken, cikkeken kívül nagyobb művekkel is jelentkezett: Számadás (Bp., 1937), Gyepsor (Bp., 1940), Falusi krónika (Bp., 1941), Szűk esztendő (Bp., 1942). Regényeinek, elbeszéléseinek alig van cselekménye, félig szociográfiák, félig önéletrajzok, középpontjukban a napszámos élet, az alföldi agrárproletár, a kisbérlő létért való küzdelme áll, szinte tudományosan pontos, tárgyszerűen aprólékos realizmussal ábrázolva. A háború alatt háromszor hívták be munkaszolgálatra, 1944-ben bujkálnia kellett a németek és a nyilasok elől. 1945-49 között a nemzeti parasztpárt elnöke volt. 1945. márc.-ban az Orsz. Földbirtokrendező Tanács elnöke lett, tevékeny irányító szerepet játszott a földreform végrehajtásában. Tagja volt az első ngy.-nek és haláláig ogy.-i képviselő. A koalíciós idők (1945-48) politikai életének egyik legnépszerűbb közéleti személyisége. 1947. márc. 14-től 1948. szept. 9-ig honvédelmi miniszter. Meggyőződéses híve volt a társadalom szocialista átalakulásának, ha ebben a kérdésben voltak is viták közte és a párt között. Az 1956 előtti kollektivizálási politika hibái ellenére is a mezőgazdaság szövetkezetesítését támogatta. A szocializmus és a magyarság kérdéseivel foglalkozott mind politikai, mind irodalmi tevékenységében. Történelmi realistának nevezte magát. A Próbatétel c. novelláskötetében (Bp., 1950) az átalakuló, a kollektív életet kezdő falu új típusait rajzolta meg. A Pályamunkások c. regénye (Bp., 1951) önéletrajzi részlet, felidézi mint válik egy szedett-vedett bandából a munka embert formáló hatására közösség. Keményen bírálta a hivatali bürokráciát, az opportunizmust, a karrierizmust Almáskert c. novellájában, 1954-ben. Ugyanakkor túlzott gyanakvással szemlélte a városi kispolgárt (Rossz asszony, Bp., 1954). Mindkét írása az erkölcsi kérdések iránti érzékenységét mutatja. A Három nemzedék, végső címmel Balogh család története, a szegényparaszti élet enciklopédiája, három nemzedék és egyben a parasztság huszadik századi históriája. A trilógia kötetei 1950-ben, 1952-ben és 1957-ben jelentek meg először. 1956-ban készült el Gárdonyi úti háza, ahol haláláig lakott. Szinte évenként adta ki köteteit. Olvasónaplója, naplójegyzetei, közírásgyűjteménye tanúsítják, hogy élete végéig sokat olvasó, állandóan művelődő ember volt. Sokoldalú munkásságát mindvégig a "népben, nemzetben gondolkodni" eszme jegyében fejtette ki, kényes kérdésekről is bátran szólt, példát adott a közéleti, elkötelezett írói magatartásból. Hatalmas levelezést folytatott, szinte az egész ország számára "Péter bácsi" volt. Írótársai találóan nevezték rendkívüli egyénisége miatt "egyszervolt-ember"-nek. 1954-56-ban az Írószövetség elnöki tisztét töltötte be. A Hazafias Népfront Elnökségének tagja (1968). Műveit 17 nyelvre fordították le. Emlékműsorát a Magyar Televízió 1977-ben sugározta. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page