Képaláírás: Kerepesi temető: 35-1-9

Ismertető szöveg: Zsilinszky Mihály belső titkos tanácsos, államtitkár, tanár, történész, az MTA tagja (levelező: 1878, rendes: 1899). 1858-ban a pesti protestáns teológiai akadémia hallgatója lett és egyidejűleg nevelősködött Fabiny Teofil családjánál. Két év múlva külföldre ment, a hallei és a berlini egyetemeken tanult, majd beutazta Németországot, Svájcot, Franciaországot és Olaszországot. 1861-ben megválasztották a szarvasi főgimnázium tanárának, ahol a magyar irodalmat és történelmet tanította, emellett mint egyházi szónok is sikerrel működött. 1874-ben családi okokból lemondott tanári állásáról és idejét tudományos búvárlatoknak, valamint egyháza és megyéje ügyeinek szentelte. Előbb a csabai egyház, majd a békés-csanádi evangélikus egyházmegye választotta meg felügyelőjének. 1873-1885 között a Békés vármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat főtitkára és évkönyveinek szerkesztője. 1875-ben hét hónapig szerkesztette a Gyulán kiadott Békés c. társadalmi hetilapot, amelyben közzétette politikai nézeteit. 1875-től több ízben a Szabadelvű párt színeiben indult mint képviselő, először a gyomai kerületet képviselte két ülésszakon át, majd 1881-9-ben szülővárosát. Élénk részt vett a tanügyi és gazdasági kérdések megvitatásában, tagja volt a horvát regnikoláris deputációnak és az alapok és alapítványok jogi természetének meghatározására kiküldött bizottságnak. Egy ideig mint a képviselőház jegyzője is müködött. 1889-1892 között Csongrád vármegyei, 1892-1895 között Zólyom vármegyei főispán. 1895. február 20-tól 1905-ig a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban volt államtitkár. 1906-ban nyugalomba vonult és ekkor a király belső titkos tanácsosi címmel tüntette ki. 1896-ban ismét föllépett képviselőnek és a békéscsabai választókerületet képviselte, 1901-ben ismét megválasztották. 1898-ban a bányai evangélikus egyházkerület világi felügyelője lett, 1911-tól pedig ugyan annak világi elnöke. A koalíció idején visszavonult a politikától, később azonban ismét fellépett munkapárti programmal és a szarvasi kerületet képviselte. 1911-ben a kolozsvári és genfi egyetemek díszdoktori oklevéllel, a király pedig a Lipót-rend középkeresztjével tüntették ki. A Magyar Tudományos Akadémia 1878-ban levelező, 1899-ben rendes tagjává választotta. Számos társulatnak elnöke, illetőleg választmányi tagja volt. Több történeti és művészettörténeti tanulmány szerzője. 1903-1909 között a Magyar Történelmi Társulat alelnöki tisztét is betöltötte. Öccse, Endre Bajcsy-Zsilinszky Endre édesapja. (Forrás: Wikipédia)