Ismertető szöveg: A zalamerenyei Szent Mihály-templom a nagyradai plébánia legnagyobb és legrégebbi római katolikus temploma. A Zalamerenye feletti dombon, az új köztemető mellett áll. A torony felirata szerint 1760-ban épült barokk stílusban, azaz Padányi Bíró Márton veszprémi püspök templomépítési kampánya idején. Az egykori plébánia anyakönyvi iratai szerint a dátum csak az átadás időpontját jelöli, az építkezések pedig valójában 1757-ben kezdődtek meg. A helyi történelmi emlékezet szerint a jelenlegi új köztemetőben mindig is állt egy fából készült templom, mégpedig feltehetően a sírkert nagy fakeresztjének helyén. Más visszaemlékezők szerint pedig egy kőből készült kápolna állta a temetőben a középkorban, amelyet az ún. Kurukhegyről - valószínűsíthetően a törökök - ágyúztak szét a viharos évszázadokban. Ezt a feltételezést támasztja alá továbbá az is, hogy Zalamerenye első írásos említése óta 1945-ig folyamatosan egyházi birtok volt. A templom homlokzata előtt, azzal egybeépítve található a torony, amelynek emeletéről nyílik a belső karzat. Szentélye félköríves, belseje csehboltozatos, oltára oszlopos és körbejárható. A templom főoltárán a sátánon diadalmaskodó Szent Mihály arkangyal látható kezében karddal és pajzzsal. Szószéke ugyancsak barokk stílusú, hangvetője felett gazdag szoborcsoport található, amelynek központi alakja szintén a győzedelmesen ábrázolt Szent Mihály arkangyal. Két barokk mellékoltárát a négy nyugati egyházatya szobra díszíti, amelyek közül 1989-ben kettőt elloptak. Károly Gyula által festett mennyezeti secco-i 1963-ban készültek, padjai egyenesvonalú, modern stílusúak. 1886-ban készült orgonája Országh Sándor munkája, festett üvegablakai a XX. század elejéről származnak. Faragott szobrainak egy részét pálos szerzetesek készítették a XVIII. században. A templom műemléki védettség alatt áll.