Ismertető szöveg: A 20. század elején 120 pincelakás volt Ostoroson. Az 1925-ös földrengést követően sok új ház épült a faluban, a pincelakások elé - ezt követően inkább már csak raktárként, illetve sok esetben istállóként szolgáltak. A pincelakások a faluban négy fő csoportban helyezkednek el: a Szépasszonyvölgy utcában, a Csaba vezér utcában, az egykori Verempartnak nevezett részen (a mai Arany János és Honvéd utcákban), valamint a Dombon (a mai Gárdonyi utcában). A veremparti részen néhol több szintesre bővül a pincesor, a fentebb elhelyezkedő pincékhez, kis keskeny sikátorjellegű utak vezetnek fel. A pincelakások két helyiségből álltak, egy konyhából és egy szobából. A két helyiség mellett általában egy harmadik nyílás is vezetett a hegybe, ez volt a pince. A pincelakásokhoz tartozó pincék nem voltak nagyok, 6-7 méternél soha nem voltak hosszabbak. Vitatott, hogy mikor létesültek Ostoroson az első pincelakások, de az biztos, hogy a 16. században, a török pusztítás elől voltak, akik a pincébe húzódtak és huzamosabb ideig ott is laktak. Nagyrészt azok a nincstelenek laktak a pincelakásokban, akik nem rendelkeztek földdel és summásként keresték kenyerüket. Ritkán fordult elő, hogy egy család 3-4 generáción keresztül pincelakásban éljen. A legtöbb esetben, az anyagi helyzet javulásával, házat építettek és a pincelakást a mélyebb társadalmi helyzetből érkezettek foglalták el. Ez indokolja azt a furcsa, a 20. századra kialakult helyzetet, hogy nagyon sok esetben más tulajdonosa volt a háznak, illetve a mögötte lévő pincének és pincelakásnak.