Ismertető szöveg: Széchenyi Béla koronaőr, utazó, a legnagyobb magyar, Széchenyi István gróf fia. Hazai tanulmányai befejeztével Berlinben és Bonnban jogot és államtudományokat hallgatott, majd öccsével, Ödönnel, nagyobb külföldi utat tett. 1861-ben Sopron vármegye egyik kerületének országgyűlési képviselője volt. Az országgyűlés feloszlatása után a magánéletbe vonult, majd 1862-ben gróf Károlyi Gyulával Amerikába ment. Erről az útjáról beszámolót is írt. 1865-ben ismételten képviselővé választották. 1867-ben és 1870-ben három oroszlánvadász-expedíciót tett Algériában, mely útjáról a Vadász- és Versenylapba leveleket írt. 1877. december 4-én közép-ázsiai utazásra indult, ahova elkísérte Lóczy Lajos geológus, Kreitner Gusztáv hadnagy topográfus és Bálinth Gábor nyelvész, de ez utóbbi nem sokkal az indulás után hazautazott. Így hárman járták be Indiát, Japánt, Jáva szigetét, Borneót és Kína nyugati felét. Thaiföld felé indulva a tibetiek nem engedték át őket országukon, de őket megkerülve sikerült úticéljukat elérni. Utazásaiért az MTA tiszteleti tagjává választotta 1880-ban. Később, 1896-ban, a tudományegyetem díszdoktorrá avatta, majd ugyanebben az évben ki is tüntette. 1897-ben belső titkos tanácsos, 1901-ben pedig koronaőr lett. Nagycenken, a híres hársfasor végén áll Széchenyi Béla és nejének, Erdődy Hannának gyönyörű síremléke.