Ismertető szöveg: Madocsa ősi Duna-parti település Tolna megyében. A község címere: álló reneszánsz tárcsapajzs kék mezejét ezüstpólya osztja. A felső kék mezőben stilizált román kori templom áll szembenézetben. Két zömök tornyán négy-négy veres ablak látszik, a toronysisakok szintén vörösek, felettük egy-egy nyolcágú ezüstcsillaggal. A tornyok között ezüst timpanon, alatta többszörösen ívelt kapuboltozatban kétszárnyú vörös kapu helyezkedik el. Az alsó kék mezőben vörös tetőzetű ezüstös felépítményű hajómalom horgonyoz balra, fedélzete vörös, a hajótestek feketék, közöttük a malomkerék szintén fekete, ezüst lapátokkal. A malom alatt aranyviza úszik jobb felé. Az ezüstpólyát a hajómalom rajzának felső harmada részben takarja. A pajzs felső élén vörössel bélelt rostélyos természetes színű sisak fordul szembe, nyakában aranyszalagon aranymedállal. A sisakon ötágú, nyitott, arany leveleskorona van: a három levélben egy-egy zafír, a köztes ágakon egy-egy gyöngy ragyog, az abroncsot rubinok és zafírok ékítik. A foszlányok, jobbról kék és ezüst, balról vörös és arany. Madocsa jelképe a beszélő címerek (tesserae loquentes) közé sorolható. Az alsó kék mezőben úszó viza az ugyancsak ezeréves halászatra utal. A Madocsa kikötőben (in portu Madosa) adományozott szabad halászat (libera piscatio) elsősorban viza halászatot (piscationem usonum) jelentett. Fontosságát mutatja, hogy pl. a helyi apát és a veszprémvölgyi apácák 33 évig (1400-1433) pereskedtek egy halászóhely miatt. A hajómalom stilizált képe nemcsak azt idézi fel, hogy a múlt században számos ilyen üzem működött a helyi Duna-szakaszon, hanem az ősidők óta itt található révre, átkelőhelyre is utal. Átvitten pedig a malmokat ellátó mezőgazdasági termelésre és a hajóvontatókra és arra a sok jó helyi termelésű borra, amelyet a hajtók és a hajósgazdák Madocsa csárdáiban elfogyasztottak. Hajdan az embereket itt még utolsó útjukra is csónakon vitték. Az ezüstpólya az utakra céloz: a hajdan fontos vízi út, kikötő a rév és az ide vezető utak, az alkalmi repülőtér mind ezt jelzi. A sisak az egykori harcokat idézi fel, a Széles-völgy partján egykor állt várat, a vitézi küzdelmeket, emlékeztet a két nagy világégés helyi áldozataira és hősi halottaira. A korona a helyi önkormányzatiság szimbóluma. A foszlányok kékje az élénk vízi életet hangsúlyozza, az üdülés, horgászás, fürdőzés, vadevezés lehetőségét, az ezüst a helyi hagyományokat (néptánc, szüreti bál stb.) jelzi. A vörös és az arany pedig a madocsai borkultúra jellemzői.