Ismertető szöveg: Kishuta címerének 3 mesteralakú csücskös talpú pajzsa a pajzsszegéllyel egyszer vágott, és a pajzsfőnél középen hasított. A pajzsfő első (jobb) mezője vörös mázú, benne a természetből vett címerkép látható: három, barna makkos és zöld leveles tölgyág lebeg. A pajzsfő második (bal) mezője kék mázú, benne természetből vett címerkép látható: barna színű tuskó, előtte átlósan, szürke nyelű és fekete fejű balta lebeg. A pajzstalp harmadik mezője fehér mázú, benne természetből vett címerkép szerepel: zöld dombon, szürke ruhás, természetes bőrszínű, szürke kalapos, barna hajú, barna cipőt viselő (talpa szürke) férfi látható. Kezében barna színű botot tart, hátán a foglalkozásához (drótozó, edényjavító) szükséges ládát viszi, melynek színe barna, a benne lévő bádogtekercs szürke színű. A pajzsfőn, középen a pajzsszegély és a hasítás találkozásánál ezüstszínű, római katolikus kereszt ül. A keresztről jobbra, kék színű ezüstbélésű foszlány, balra vörös színű ezüstbélésű foszlány látható. A pajzs alatt ezüstszalagban kék színű felirat olvasható: Kishuta. A címerképek magyarázata: Házaló, drótozó: a szláv betelepítéssel egy időben megjelentek a házaló mesteremberek, pl.: üveges, drótozó, köszörűs stb. Kishuta településre jellemző szakma volt a házaló drótozó- edényjavító, aki a hátán, egy faládában ún. "krosenkában" vitte a szerszámait és a javításhoz szükséges alapanyagot, bádogot. Szolgáltatásait hangos kiáltással kínálta. Kereszt: a település lakosságának többségi vallási hovatartozását jelzi. Balta, tuskó: az egykor és ma a településen élő emberek mindennapi életét, munkáját jelképezi. Tölgyág: a településre jellemző növény utalás a természeti környezetre.