Normál kép: HUN_Kekcse_COA.jpg   Méret: 770x820 Színmélység: 24bit Felbontás: 300dpi
Nagy kép: HUN_Kekcse_COA_nagykep.jpg   Méret: 2000x2132 Színmélység: 24bit Felbontás: 300dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Ismertető szöveg: Címere: köldökében vágott álló háromszög pajzs. Felső része kékkel és vörössel hasított. A jobb oldali, kék mező természetes színű (barna) szántóföldjéből három arany búzaszál sarjad, s a mező hátulján (részben takarásban álló) fekete törzsű, zöld lombozatú tölgyfa mögül növekvőben lévő aranyszarvas szökell jobbra, szájában balra kilőtt vörös nyílvesszőt tart. A bal oldali vörös mezőt balról három ezüstfarkasfog tagolja. Az alsó, zöld mezőben fekvő, bíbor szitázatú háló előtt jobbra úszó aranyos hal lebeg. A pajzs felső élén természetes színű csőrsisak fordul enyhén jobbra, nyakában aranyláncon rubin medállal. A sisakon smaragdokkal és rubinokkal ékesített abroncsú ötágú, nyitott aranyleveles korona helyezkedik el. A foszlányok: jobbról vörös és arany, balról kék és ezüst. A címerhez szorosan nem tartozó vörös bélésű, hatszor hajtott, fecskefarkú aranyszalagon fekete felirat: Kékcse, alatta két fekete pont között évszám: 1329. A címer legősibb eleme, az ezüsttel farkasfogazott vörös mező, az ősbirtokos Gut - Keled nemzetséget idézi: ebből sarjadt a Várdai család, melynek Pelbárt nevű tagja pereskedése kapcsán először említi írásos forrás (1329-ben) a település nevét. A viszálykodás ekkor a Gyalmostó nevű halászóhelyért folyt, aminek a zöld mező bíbor kerítőhálója (gyalom), s benne a jobbra úszó aranyhal a szimbóluma, egyben jelzi azt is, hogy a helybélieknek ezredéven keresztül az egyik megélhetési formája a halászat, pákászat volt. A kék mező barna szántóföldjéből fakadó három arany búzakalász a fő megélhetési forrást, a verejtékes, szorgos munkát gazdag terméssel jutalmazó földművelést jelöli. A tölgy a hajdani, makkal tartásra is használt, hatalmas, farkasjárta erdőségre utal. A nyilat tartó, szökellő aranyszarvas üzenete kettős: egyrészt a település felvirágoztatásán sokat fáradozó Vay család szerepére, másrészt a község patrónusára, Szent László királyra hívja fel a figyelmet. A harci sisak a lakosságnak a hazáért hozott hősi áldozatát fejezi ki, a korona pedig az autonómia, az önkormányzatiság jelképe a címeren. A foszlányok burjánzó vörös-aranyában az élni akarás, a munka, a küzdelem vállalásának erős szándéka, a kék-ezüstben pedig a múlthoz való lokális és nemzeti kötődés erős szálai nyilvánulnak meg.


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page