Ismertető szöveg: Gyál város Pest megyében, a budapesti agglomerációban, a Gyáli kistérség központja. Gyál város területe már a XIII. század végén lakott volt, erről egy 1293. augusztus 21-én kelt okirat is tanúskodik. III. Endre király döntése alapján ekkor került az okmányra a helység neve, akkor Gayul-ként. Templomát 1324-ben említi először egy oklevél. Károly Róbert 1324. január 21-én írt oklevele a területen Szent György tiszteletére emelt templomról tesz említést. A falu az 1500-as években már puszta volt. A török hódoltság után Alsónémedihez csatolták. A terület a Rákóczi-szabadságharc bukása után került a Károlyi grófok tulajdonába. A XIX. század végén a terület felértékelődött, itt volt ugyanis a főváros felé az alföldi szarvasmarha felhajtás útvonalának egyik utolsó állomása. A hatalmas kiterjedésű homokvidék szőlőültetvénnyel való betelepítése a fejlődés következő szakasza. Ebben jelentős szerepet játszott, hogy az 1889-ben megépült vasútvonal a községen haladt át, s a település fejlődésére való tekintettel két vasúti megállót is kiépített itt a vasúttársaság. 1944. december 27-iki első határozatában nyilvánította a települést a Nemzeti Bizottság önálló községgé. Ekkor már több mint háromezren lakták a községet, önálló postahivatala, távbeszélő- és vasútállomása volt. A második világháborúban a front a település közelében volt. Hol a németek, hol a szovjetek foglalták el a települést. A háború után alakult a község lelkészsége (1945-ben). Ekkor hozták létre a templomépítő bizottságot is, a háborúban ugyanis az uradalmi kápolnák elpusztultak. 1948-ban egy vendéglőt alakítottak át kápolnává, később tornyot és sekrestyét építettek hozzá. Igazi temploma a községnek 1983-ig nem volt. 1997. július 1-jén a Köztársasági Elnök várossá nyilvánította a települést.