Ismertető szöveg: Gelse község Zala megyében, a Zalakarosi kistérségben. Az Árpád-kor óta lakott település, első okleveles említése 1280 körüli: Guelse-néven. Más forrás szerint: a falu első írásos említése az 1226-os dátumhoz kapcsolható, már akkor a Gelse alak volt használatos. Később megjelent a Kyus Gelse (1270.), a Gelsa (1320.) és 1786-ban a Gölse elnevezés is. A név eredete bizonytalan: talán a szláv gol=csupasz, meztelen szóból származó Galesa, Golisa személynevekkel függ össze, de lehet, hogy a Gellért vagy Gellén név becéző képzős változatából jött létre. A település a XIII. században a zalai vár földje volt, az erőd szolgái éltek itt. Az Anjou-korban felvették a papi tizedjegyzékbe, valószínűleg nagyobb egyházas hely lehetett. 1329-ben - még laktak itt várszolgák - a pécsi káptalan beiktatta Vörös Bánd mestert Gelse, zalai várföld, továbbá Lak és Berzence birtokába, amelyek megszakadás folytán szálltak a királyra. 1334-ben Tamás nevű papját említik a források. 1388-ban Mária királynő - majd Luxemburgi Zsigmond - a Kanizsai családnak adományozta. A község a XIX. század végén, a XX. század elején jelentős mértékben fejlődött. Lélekszáma elérte az 1700 főt és a községben jelentős ipari tevékenység folyt. Ehhez hozzájárult a vasútállomás megépítése, mely kedvezően befolyásolta Gelse életét. A XX. század viharai nem múltak el nyomtalanul. Jelentős volt a kivándorlás, a két világháború sok véráldozatot követelt.