Normál kép: HUN_Felsopakony_COA.jpg   Méret: 770x535 Színmélység: 24bit Felbontás: 300dpi
Nagy kép: HUN_Felsopakony_COA_nagykep.jpg   Méret: 2000x1390 Színmélység: 24bit Felbontás: 300dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Ismertető szöveg: Felsőpakony község Pest megyében, a Gyáli kistérségben. Felsőpakony területe már az isz. I. századtól kezdődően lakott hely volt, ekkor a szarmaták szállták meg és népesítették be a vidéket. Erről az 1932-ben feltárt sír tanúskodik, majd ezt támasztják alá az '50-es és '60-as években és napjainkban is folyó ásatások. A feltárások során a X-XI. század magyarságára jellemző leletek kerültek elő, ami azt bizonyítja, hogy a területet az Árpád kortól a magyarok népesítették be. A településre utaló első írásos emlék az 1264-ben IV. Béla király Csuti Premontrei rendháznak adományozott birtok határleírásban szerepel előbb, mint "Pukun", majd mint "Pakon" néven. Az ásatások szerint a XIII-XIV századtól egy templom állt a Paphegy nevű dombon, ami mellett a település temetője volt megtalálható. Az Anjou kortól a település már népes köznemesi falunak számít, a területét birtokló Pakonyi család a módosabb nemesek közé tartozott és közülük 1341-től 1453-ig hármat is megválasztottak Pest megye szolgabírájává. Pakonyi Domonkos szolgálatai fejében Zsigmond királytól 1417-ben erődítési illetve pallosjogot kapott. Az utóbbi azt jelentette, hogy a birtoka határain belül elfogott gonosztevőket saját maga megcsonkíthatta vagy kivégeztethette, ez egyébként a megye joga lett volna. A falu a törökdúláskor, a Budát is végleg elfoglaló török hadjárat idején teljesen elpusztult. A település neve 1704-ben tűnik fel újra, mint a szabadságharc egyik ütközetének a helye, ekkor már Felsőpakonyként van említve. Azt követően a település és környéke előbb a Ráday, majd pedig a Drégenfeld grófok tulajdonába került. A benépesülés későn indult, hiszen a 2700 holdas Drégenfeld uralom még 1895-ben is csak 35 állandó munkást alkalmazott, így az összes lakosság lélekszáma ekkor mintegy 200 főre tehető, de még 1920-ban is csak 261 főt számláltak. Az 1938-ban végrehajtott parcellázások után - mely során 810 telek lett kialakítva- 1941-ben 657 főre, 1949-ben 663 főre, majd 1960-ban 789 főre emelkedett a lakosok száma. Gyál Nagyközségi Tanács társközségévé szervezik 1970-ben, és 1990-ben nyeri vissza a település önállóságát, ekkor a lakosság 2271 főt számlált.


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page