Ismertető szöveg: Felsőörs község Veszprém megyében, a Balatonalmádi kistérségben. A hely legkorábban 1269-ben tűnik fel, és már ekkor állott benne az a kőből épült palota, melynek helyét "Miske palotája" néven a helyi lakosság ma is ismeri. 1301. április 9-én a bakonybéli apát és konvent eladta felső- és alsóörsi szőlőjét, mert ottani jobbágyaik és szőlőmíveseik Csák nembéli Márk fia István és rokonai, báró Cseszneky Jakab fiai garázdálkodásai folytán annyira elszegényedtek, hogy e vidéket otthagyni és a szőlőmívelést beszüntetni kényszerültek. Legrégebbi birtokosai az Örsi-, későbbi nevükön a Batthyány és a Fajszi Ányos családok tagjai. Ez a két család alapította a felsőőrsi világi prépostságot Mária Magdolna tiszteletére. A Felsőörsi prépostsági templom alapításának pontos ideje ismeretlen, feltehetőleg a XII. sz. végén történt. Prépostja látta el a település plébánosi teendőit is. A prépostság kegyura folyamatosan a Batthyány család volt. A falu birtokosa volt a prépostság, de jelentékeny részét birtokolta a veszprémi káptalan is - egészen a jobbágyfelszabadításig - de birtokaik voltak az Ányos, a Babocsai, a Tallián és más kisebb nemes családoknak is. (A középkorból eredő kuriális rétege is volt: 1700-ban 3 nemesi telek, 1769-ben 7 nemesi család is lakta.) A tatárjárás balatonkörnyéki jelentős pusztításairól nem tudunk. A török korból ismereteink már bővebbek. 1546-ban a település lakatlan, 1548-ban egy részét a török, 1568-ban pedig Szécsényi Mihály égette fel. Közben 1566-ban leégett 12 portája. A törökök 1572-ben és 1573-ban ismét felégették, 1576-ban is lakatlan a töröktől való félelem miatt. 1583-ban a veszprémi kapitány hatalmaskodott a falun. A település 1563-1566, 1613 és 1629. években, valamint a XVIII. sz. második felében a töröknek alávetett. 1634-ben Lippai veszprémi püspök sümegi zsoldosai fosztják ki. Olyan nagy a pusztulás, hogy a Berkenyemál szőlővidék 1606-ban teljesen kipusztult. A falu életében kritikus időszak volt a törökök Bécs alá vonulása is. Menekült előle a nép, sokan a felsőörsi templomban húzódtak meg. 1711-ben pestisjárvány pusztított. A XX. században a környékbeli iparosítás következtében a lakosság foglalkozás szerint nagy mértékben átrétegeződött. Amíg a II. világháború előtt a lakosság szinte teljesen helyben kereste megélhetését, addig a század utolsó 20 esztendejében a vándorlás felgyorsult, sok felsőörsi járt rendszeresen a balatonfűzfői-, balatonfüredi-, veszprémi üzemekbe és más munkahelyekre. 1970-ben a lakosság 67,3%-a már nem mezögazdaságból élt.