Ismertető szöveg: Felsőnyék község Tolna megyében, a Tamási kistérségben, a legrégibb települések egyike. Kicsiben Magyarország történelmét fedi le. A népvándorlás, a királyok, nemesek csetepatéi, az egyházak története, a népszokások, az épületek építészeti stílusa mind ezt adják vissza. A falu több országos hírű tudósnak (Bakonyi István), történésznek (Dr. Jánosi Gyula), illetve európai hírű egyházalapítónak (Méliusz Juhász Péter) volt szülőhelye Történelmi jelentőségére, azaz a kelta korabeli földvárra Dr. Miklós Zsuzsa régészprofesszor ásatásaival, publikációival, illetve a 19. században Wosinsky Mór régész, író (avar gyűrű) is rávilágítanak. Dr. Kriza Ildikó néprajzkutató, (jelenleg nyugállományú MTA kutató) az országban elsőként itt gyűjtötte és értelmezte a halottbúcsúztató énekek műfaját. A Felsőnyéki halottbúcsúztatók című könyvben összegyűjtött, 300 évet átfogó népénekek hasonlóságot mutatnak, az ugyanilyen műfajban Erdélyben kialakult búcsúztatókkal. A település történelmét tekintve az ország egyik ütőerén elhelyezkedő község. A "De saggitis Hungarorum libera nos Domine!" szerzetesi intés nyugaton a nyék törzs vándorlásai után született. 1315-től írott formában is nyomon követhető történelme. Mojs nádor, a Kőszegi család,Csák nemzetség, illetve később a Dombai család, Montenuovo, Werbőczi, Batthyányi Stratmann hercegi családok hagyták itt történelmi és fizikai nyomaikat. Az 1848/49-es szabadságharcban Deák Ferenc és Csaplár Ignác honvédszázados nevével fémjelzi a községet. Az I. és a II. világháborúban katonaként összesen 133 lakosa esett el. Településszerkezetét tekintve tipikusan szalagos szerkezetben kialakult település. A néhány ezer éves földerődítmények mellett több még talpon álló 200-300 éves házakkal, építményekkel (löszbe vájt pincesor) rendelkezik a falu.