Ismertető szöveg: Fadd nagyközség Tolna megyében, népszerű üdülőhely (Fadd-Dombori). A kedvező földrajzi környezet miatt a térség valószínűleg már az ősidők óta lakott terület volt. Az ókorban erre húzódott az Aquincum-Mursa hadiút, amelynek egy útjelző kövét a község közelében találták meg. A honfoglalás után a Megyer törzs szállásterületéhez tarozott és Árpád fiainak kezében volt. A községről először írásos források a 11. században tesznek említést. A veszprémvölgyi apátság kap itt birtokot és Patadi néven szerepel. A falu jelentős része 1055-ben a tihanyi apátság birtokába jutott. Míg az ortodox apácák egy szőlőt és egy szőlőművest birtokoltak, addig a bencések tulajdonában tekintélyes számú szolganép, a falu házainak egy része, valamint 100 kh nádas és kaszáló volt. A 13. század elején új birtokosként jelentek meg a johanniták, akik a 15. századra a legnagyobb területet tudhatták magukénak. A tatárjárás idején a környék elpusztult, de a kedvező feltételek gyorsan visszacsalogatták az embereket. A gyarapodást szemléletesen bizonyítja az a tény, hogy a 15.-16. században mezővárosként szerepelt. 1470-ben a népesség 400-500 fő lehetett, akik főleg szőlőműveléssel, halászattal, némi gabonatermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. 1727-töl felvidéki szlovákok érkeztek. Ez utóbbiak annak a nagyszabású telepítési programnak a keretében, amelyet gróf Mercy Claudius császári fővezér a temesi bánság kormányzója szervezett. A szlovákok elmagyarosodtak, de katolikus vallásukat megtartották. Az újjáépítéssel párhuzamosan jelentős változások következtek be a gazdaságban és a birtokviszonyokban. Olyan nagyhírű család, mint a Béri Balogh elvesztették birtokaikat és megjelentek a Festeticsek, Széchenyiek, Bartalok, Soponyaiak. A 19. század közepén a jobbágyfelszabadítás 355 telkes-, 273 beltelkes jobbágyot és 129 házaszsellért érintett. A gazdaságban meghatározóvá vált a dohánytermelés, ami messze földön híres lett.