Ismertető szöveg: Fábiánháza község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Mátészalkai kistérségben. A település nevének első írásos említése 1341-ből való, ekkor tűnik fel a Hont-Pázmány nemzetség birtokaként, és ekkor megemlítik másik nevét Bohol-t is. A falu Ecsed, Sárvármonostora, Szentmárton és Terem között feküdt, templomát már ekkor említik: Szent Benedek apát és hitvalló tiszteletére emelték. A falu a 13. század körül keletkezhetett, valószínűleg a Hontpázmányok egyik tagja telepítette. 1332-ben a Hontpázmány nemzetségbeli Mojs fia Mihály adta zálogba. 1341-ben a szomszéd Báthori Bereck fiai 82 márkáért megveszik, és ecsedi uradalmukhoz csatolják. A 15. században a Báthoriak mellett a Báth családnak is volt benne birtoka, melyet 1430-ban ezt a rokonok örökölték. Egy része az Országh családnak jutott, de ők elzálogosították 1487-ben a Harasztiaknak. A Báthori család kihalása után egy ideig a királyé volt, később pedig a Bethleneké és Rákócziaké. A falu századokon át az ecsedi uradalomhoz tartozott. Az Ecsedi-láp nyugati szélére települt falu sokat szenvedett az árvizektől. Bizonyára nem kerülte el - a szomszédos Nagyecsed-hez hasonlóan - a különböző hadjáratoknak, a kuruc szabadságharcnak a megpróbáltatásait sem. 1862-ben a faluban nagy tűzvész pusztított, ekkor a község kétharmada leégett. A település képe 1945 óta sokat változott, önálló általános iskolája van, több középület, üzlet, lakóház épült. A lakosság főként mezőgazdaságból él, vagy a közeli városokba ingázik.