Ismertető szöveg: Etes község Nógrád megyében, a Salgótarjáni kistérségben. Az Alföldről Losoncra és a Felvidékre vezető út mentén fekvő község létezéséről a 13. század elejéről rendelkezünk biztos forrással. Nevét egyes vélemények szerint - Ond vezér fia, Ete után kapta - az ősi Etü- ből - nevezték el. A szájhagyomány azonban élteti az "etess" verziót is, az egykor vizenyős, mocsaras területeket a dombok lábainál fakadó bővizű források tartották állandóan nedvesen. A falu közepén ma is ontja vizét az a "Csurgó", amelynek első csövét még a törökök helyezték el. A falu központi része egy völgykatlanban terül el, amit kellemes hajlású dombok és kisebb hegyek szegélyeznek. Keleti és déli irányból ide csatlakoznak a szénbányász múlt emlékeit őrző bánya-telepek, melyek a település szerves részét képezik.Etes több egymástól elkülönülő lakott részből: a Faluból, illetve Öregetesből; Amália-aknából; Albert-aknából; Rau-aknából, valamint Kotrocópusztából áll. Egykor több kőszénbánya is működött a környéken. Erre utalnak az aknanevek, és a bányató is.