Ismertető szöveg: Egyed község Magyarországon, Nyugat-Dunántúl régióban, Győr-Moson-Sopron megyében, a Csornai kistérségben. A falut először egy 1469-ből származó oklevélben említik Echieth néven. A török idők alatt elnéptelenedett, ezért a hódoltság után a helyi földesúr német és rác lakosságot telepíttetett a területre. 1742-ben a település a Festetics család tulajdonába került és uradalma hamarosan megindította majorüzemét. 1771-ben már 540 kis holdon folyt a majorgazdálkodás. A földművelésben a Festeticsek váltógazdálkodást folytattak, szarvasmarhát hizlaltak, nemes juhfajtákat és selyemhernyót tenyésztettek. Az 1848-as forradalom eredményeképpen az úrbéres telkek a volt jobbágyok tulajdonába kerültek. 1852-ben a Batthyány család szerezte meg az egyedi uradalmat, s gróf Batthyány Géza, aki 1859-ben feleségül vette a mártír miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos legidősebb lányát, Emmát, itt is telepedett le. A grófnő nevét mind a mai napig viseli az Emma-dűlő. A birtokot 1882-ben a budapesti szeszgyáros Stern (1885-től Egyedi) család egyik tagja, Artúr vásárolta meg, aki Egyeden nemcsak mezőgazdasági termeléssel, hanem versenylótenyésztéssel is foglalkozott és nagy hajtóvadászatokat is rendezett, melyeknek híre a XX. század elején Angliáig eljutott. Az 1896-os millenniumi ünnepségek emlékét a falu szélén, a Rábacsanakba vezető út bal oldalán máig őrzi az akkor ültetett hét hársfa, "a hét vezér fái". E fák stilizált rajza látható a falu címerének közepén. Az I. világháború az egyediek közül 42 áldozatot szedett, a II. világháborúban - a 28 katonahalált, a 9 polgári áldozatot és a koncentrációs táborokba elhurcolt 9 egyedi lakost is számolva - 46-an pusztultak el. 1945 márciusában, a háború utolsó hónapjában a Rába folyónál zajló elkeseredett harcok során az aknatűz következtében a falu sok háza megrongálódott vagy leégett; ezek lakóinak egy része telepesként Ágfalvára költözött az onnét kitelepített svábok házaiba.