Ismertető szöveg: A település határában római kori kőkoporsót találtak, elképzelhető, hogy már ekkor lakott hely volt. 1264-ből maradt fenn első írásos említése "Edw" alakban. A középkorban az Edvi család birtoka. A XV. században az eddigi jobbágyfalu nemesítések következtében nemesi község lesz. A 18. századi tudósítások egy boszorkányperről és egy Edvi nemesek által elkövetett bűntényről szólnak. 1862-ben épül meg a falu első iskolája. 1885-1886-ban nagy tűzvész pusztítja a falut. A lakosság megélhetését hagyományosan a mezőgazdaság biztosítja, a XIX. század elején már feltűnnek az iparosok, (bognár, lakatos, asztalos) akik 1827-ben céhes privilégiumot szereznek maguknak. Az első világháború 38, míg a második világháború 12 áldozatot követelt a falutól. Az 1950-es években 4 családot nyilvánítanak kuláknak, elvették lakóházukat és két családot a falun belül helyeztek el, míg a másik kettőt internálták. 1956 októberében Széll István Pesten dolgozó lakos a helyi vendéglő udvarán ismertette a fővárosi eszméket, majd Kronekker Lajos elnökletével megalakult a helyi Nemzeti Bizottság. Erőszakos cselekményre nem került sor. A forradalom után Lukácsi Tibort és Szabó Gyulát letartóztatták és rövid időre bebörtönözték. Szabó Kázmér sorkatona a rádiónál esett el. 1949-ben megalakult a Dimitrov Termelőszövetkezet, amit 1961-ben összevontak a rábakecöli és vásárosfalui termelőszövetkezettel. Ipari jellegű beruházásra nem került sor. 1956-ban kiépült a villamos hálózat, az 1960-as években megépült a művelődési ház (1963), megnyílt a könyvtár (1964). 1983-ban elkészül a vezetékes ívóvízhálózat. 1989-ben pedig az orvosi rendelő. A község közigazgatása több változáson esett át. 1950. december 27-én Edve székhellyel megalakult az Edve, Vásárosfalu Közös Tanács, 1966. október 1-jén a Rábakecöl, Edve, Vásárosfalu Közös Tanács, Rábakecöl székhellyel. 1973-ban a Beled Nagyközségi Közös Tanácshoz csatolják. 1990-ben megalakult a falu önkormányzata, amely jelenleg Dénesfától és Vásárosfaluval együtt a beledi körjegyzőséghez tartozik.