Ismertető szöveg: Ecseg község Nógrád megyében, a Pásztói kistérségben. A község határában a Kr. e. IV. évezredből származó leletek is előkerültek. Ecseg első írásos említése 1238-ból származik: IV. Béla egyik okiratában megerősítette itteni birtokában a Szent János lovagrendet. A település határában állt egykor a tatárjárás után emelt Ilona-vár. Az erődítmény már a XV. században elpusztult. A község 1460 és 1481 között Hollókő várának tartozéka volt, a középkortól egyházas hely, 1656-ban Nógrád vármegye püspöki helynöke volt az itteni plébános. Ecsegnek valaha igen jó bora termett: a középkorban a királyok adófizető eszközként is elfogadták. A község római katolikus temploma középkori eredetű, tornya a XV. században épült. A mai barokk templom építése 1780-ban kezdődött, míg felszentelése 1792-ben történt. A magasépítésű, egyhajós, előreugró középtornyos, keletelt templom tornya gótikus, XV. századi, 1780 és 1792 között épült hajója és szentélye barokk stílusú. A templom középkori eredetét vakolatlan, terméskő falazata is jól szemlélteti. A templom régi harangja a XV. század második felében készülhetett, 1908-ban a Magyar Nemzeti Múzeumba került. A 16-18. században a falu legjelentősebb nagybirtokosai a Forgáchok voltak, akik egy kastélyt is építettek. A török idők után a fellendülő állattenyésztés és földművelés mellett kiemelkedett a szőlő- és bortermelés, valamint a vízimolnárság, amelyek a 19. században nagy fejlődésnek indultak. A 20. század első felében a legnagyobb falusi birtokos az Osztroluczky család volt. Az ún. Horváth kúriát vették birtokukba, amely ma az általános iskola felső tagozatának ad helyet. A század első felében orvosi rendelő, gyógyszertár, kultúrotthon és iskola épült a faluban.