Ismertető szöveg: Dunatetétlen község Bács-Kiskun megye Kalocsai kistérségében. Dunatetétlen kis település és csak néhány évtizede önálló község, a régmúltból kevés emlék és kevés dokumentum maradt fenn. A legkorábbi, pontosan meghatározható leletek a római korból származnak. Kr.u. 50-ben jelentek meg a környéken az első római csapatok. A régészeti leletek alapján bizonyított, hogy Kr.u. 400 körül a hunok megtelepedtek a környéken. A község első írásos említése 1382-ből való. 1400-tól Dunatetétlen a Tetétleni vagy Tetétlen család birtoka volt. 1446-ban Thetetleni László volt a Solti szék egyik szolgabírája. 1529-ben a török és rác csapatok pusztításainak következtében Tetétlen elnéptelenedett. 1590-ben házasságkötés révén a Tetétleni-puszta a Földváry család birtokába került. A feljegyzések alapján 1728-ban már újból voltak állandó lakosai a pusztának. 1866-ban a Földváry család megosztotta birtokait. A velük rokonsági viszonyban lévő családok voltak Tetétlen puszta későbbi birtokosai. Az egykori Tetétleni családról elnevezett pusztán igazán jelentős változás a Teleki család letelepedésével és a kastély, valamint a hozzátartozó gazdaság kiépítésével köszöntött be a 19. és a 20. század fordulóján. Az ekkor épült épületek és a letelepedő cselédség alapozták meg a falu létét és mai arculatát, de csak a II. világháború után, 1947 áprilisában vált a község önállóvá, és igazi faluvá a grófi majorból. Gróf Teleki József virágzó birtokot alakított ki több majorsággal. 1944/45-ben a szovjet katonai parancsnokság Dunatetétlen területén egy viszonylag nagyméretű hadifogolytábort rendezett be, több száz német és magyar hadifogollyal. 1947. április 1-jén az ittmaradt cselédségből és a pusztához tartozó területekből önálló község alakult (Addig Harta községnek a része volt.). Ez év őszén lezajlott a földosztás, azonban hamarosan megalakultak a szövetkezetek. A tanyákról való beköltözéssel és az életszínvonal emelkedésével kialakult a jellegzetes falusi utcaszerkezet, megszületett Dunatetétlen község. Az 1960-as években kezdett fejlődni a település, kiépült a vízvezeték-, és a villamosenergia-hálózat, felépült az új iskola, óvoda. Ekkoriban töltötték fel a község belsején keresztülfolyó egykori Duna-mellékágat, a Fűzvölgyi-csatornát nagyobb mértékben vízzel, hogy jelentős nagyságú területek öntözését tegyék lehetővé. Megindult a tanyákból a községbe való beköltözés folyamata. A különböző termelőszövetkezetek összeolvadásával a Harta központú Erdei Ferenc termelőszövetkezet játszotta a legjelentősebb szerepet. A kedvezőtlen gazdasági körülmények hatására a lakosság az 1970-es években sem növekedett, a korábbi 900 fős lélekszám 680 és 660 közé esett. 1982-től a község elveszítette az önállóságát, Harta nagyközséggel alkotott közös tanácsot. Az 1990-es rendszerváltozás idején a község visszanyerte önállóságát. Fokozatosan fejlődött, kiépült az infrastruktúra. Továbbra is legjelentősebb munkáltató az Erdei Ferenc szövetkezet, illetve utódszervei, de több magángazda is foglakozik mezőgazdasággal. Jelentős a fűszerpaprika, a vöröshagyma, a gabona-félék termesztése és a szarvasmarha-tenyésztés is.