Ismertető szöveg: Dunaalmás község Komárom-Esztergom megyében, a Tatai kistérségben. Dunaalmás és környéke már ősidők óta lakott hely, ahol bronz-, római-, népvándorláskori leletek kerültek elő. Az itt lévő egykori római telepet Asaum-nak nevezték. Nevének első irásos említése 1093-ból való, Almás alakban. A település valószínű, hogy abból a füzitői birtokból különülhetett el, amelyet Szent István adott a pannonhalmi apátságnak. 1093-ban I. László király birtokai közt szerepel. 1216-ban III. Ince pápa az apátság önálló birtokai között sorolja fel Szent Lászlóról elnevezett templomával együtt. A szentmártoni apátság ősi birtokai közé tartozott és 1223-ban Endre király megerősíti Szent László adományát. A tatárjárás alatt elnéptelenedett 1342-ben Károly Róbert király is megfordult Almáson, és innen keltezte egyik oklevelét is. 1367-ben Nagy Lajos király újra benépesítette, és visszavette a bencésektől. 1369-ben Ferenc nevű királyi orvost írják bérlőjének. 1422-1462 között a komáromi vár tartozéka Villa Almas néven. 1500 táján a Porkoláb családot találjuk birtokosaként. 1529-ben a törökök elpusztították. 1540-ben Erdőhegyi Benedeknek és társainak zálogbirtoka. 1570-ben népesült be újból, ekkor neve Rév-Almás . A zsámbéki basától a törökök idejében egy malmot kapott adományba a település. 1651-ben és 1673-ban a pannonhalmi főapát tiltakozik az ellen, hogy a települést a király Puchaim Jánosnak adományozza. 1714-ben itt pihent meg XII. Károly svéd király, aki a török fogságból szabadulva hazafelé tartott. 1749-ben Takács János, Ferenc és Judit, Király Kata, Varga János, Mészáros István, Zuzsanna és Éva van megnevezve birtokosaként. Később a Zichyek lettek tulajdonosai 1853-ig, amikor eladták a klosterneuburgi kanonok-rendnek. 1815-ben a környéket és Almást is erős földrengés érte, romba döntve a község egy részét is. 1848-ban Klapka György seregei itt ütköztek meg a császári csapatokkal, s közben a község területén is heves utcai harcok folytak. A település kőbányájából hordott kövekből építették fel például a komáromi várat, de már a rómaiak is bányásztak innen követ, Brigettio építkezéseihez, amit rabszolgák bányásztak ki és szállították el a máig fennmaradt ún. kőhordóúton keresztül. A római kor óta űzemelő kőbányát azonban mára már bezárták. A település és környéke máig híres szőlő- és bortermeléséről. 1977. április 1-jén Almásneszmély néven egyesítették a szomszédos Neszmélylyel. A két település 1991-ben szétvált.