Ismertető szöveg: Diósviszló (horvátul Visov)község Baranya megyében, a Siklósi kistérségben. A honfoglaló Botond törzséhez tartozó Kán (Kaán) nemzetségét tarthatjuk a Keleti-Ormánság, így a falu ősnemzetségének. A település neve először az XIV. század elején jelent meg írásos formában, mint a Kán nemzetséghez tartozó Vyzlau család birtoka. Az 1300-as évek elején a falu már a környék egyik legjelentősebb települése volt. Pápai tized fizetésében Viszlót (Wyzlaut) csak Siklós előzte meg. Hiteles adatok igazolják, hogy a mai iskola, és a parókia területén az 1300-as évek elején már állt a vár. A 16. század első évtizedeire (1520-1530) tehető a falu reformációja is. Szomorfalván, a reformárus hitre áttért lakosság felépítette fatalpas, veszőből font, sárral tapasztott falú, harangtorony nélküli oratóriumát / imaházát/. A falu 1852-től jogilag önálló községgé szerveződött. 1902-ben Viszlót nagyközséggé nyilvánították. Ezzel egy időben önálló jegyzőséget hoztak létre. A nagyközségi besorolást, a képviselőtestület folyamatos kérelmezésére 1937-ben visszavonták. Az évekig tartó huzavona után 1903. december 2-án hirdették ki a község új nevét. A település-részek elnevezéseiből adódóan lett az új név Diósviszló.A lakosság szellemi és kulturális fejlődését elősegítendő, 1904 novemberében az egyház megalakította a Református Olvasókört. Az Olvasókör 1948-ig működött. A második világháború ténylegesen 1944. december 2-én érte el a községet. A november eleje táján a falut megszálló 40-60 fős német egységeket 2-án a délutáni órákban, tüzérségi előkészítő tűz után a támadó orosz csapatok néhány óra alatt kiszorították. A támadó főerők a községet azonnal el is hagyták, de a visszamaradó "rendfenntartó" erők csak márciusban vonultak el végleg. A hadmozdulatok a falubeliek között ember-áldozatot nem követeltek, de egyes épületekben jelentős károk keletkeztek.