Ismertető szöveg: Csönge község Vas megyében, a Celldömölki kistérségben. A Rába folyó kavicsos hordalékából álló Kemenesháton fekszik, amelyet a 19. sz. közepéig hatalmas csererdő borított. Ezt később akácerdő váltotta fel, melynek szaporítóanyagát főleg az a fa adta, amely ma is (immár több mint 200 éve) áll a csöngei evangélikus parókia udvarán, s amely testvérfája a szarvasi "Tessedik-fának". A község mintegy ötszáz lakosának zöme evangélikus. Az ellenreformáció után egyházközösségüket csak a 18. század későbbi szakaszában alakíthatták újra, de iskolaházuk már 1706-ban volt. 1784-ben templomot is építettek. A fagerendás mennyezetű épület belsejében három oldalon faoszlopok által tartott karzat látható, amelynek orgona felőli részén egy padba a következő szöveg van vésve: "Spes confisa Deo nunquanm confusa recedit" (Az istenbe vetett reménység sohasem szégyenít meg.) Ezt Petőfi Sándornak tulajdonítják, a hagyomány szerint a szerelmes fiú innen nézte Csáfordi Tóth Rózát. A csöngei óvoda 1970-ben költözött az ev. iskola épületébe. (Az ev. egyház 40 holdja került 1951-ben állami tulajdonba.) Ma az iskola az ostffyasszonyfai Petőfi Sándor Általános Művelődési Központ iskolájaként 2 alsós osztályt működtet Csöngén, az egyik az óvodával egy épületben (volt ev. iskola épület). A kb. 165 nm alapterületű parókia (a templom és a Weöres Sándor Óvoda szomszédságában) 1200 öles udvarával a hitéleti alkalmakat helyenként éppúgy, mint az (ép- és fogyatékos gyermekeknek). Erdei Iskolaként tavasztól -őszig vagy kihelyezett zeneiskolai tagozatként, vagy nyári művészeti (irodalmi, drámaszínjátszó, festőtáborként, /mint több évvel ezelőtt/ zenei, vagy néptánc, vagy környezetvédelmi, egyházi táborként, vagy más turisztikai csoportok szállásaként működhetne akadálymentessé tétele, felújítása után.