Ismertető szöveg: Címere álló, csücskös talpú pajzs, melyet a pajzstalp felső vonalában habos ezüstszalag oszt. A felső mező vörössel és kékkel hasított. A jobb oldali (vörös) mezőben ezüstös római oltárkő lebeg, melynek felső harmadában az I. O.M.(Juppiter Optimus Maximus) betűk olvashatók. A baloldali (kék) mezőben jobbra forduló, balra néző ezüstbárány lebegve áll, jobb mellső lábával balra dűlő, fekete latin keresztet fog át. A szalag alatti zöld mezőben jobbra és balra kinyúló aranykacsok és részben takarásban lévő aranylevelek között szőlőfürt aranylik. A pajzs felső élén ötágú, nyitott, aranyleveles korona helyezkedik el. Abroncsa zafír-rubin-zafír díszítésű, szélső leveleiben rubin, a középsőben pedig zafír, a három levél közötti egy-egy lábon két smaragd fölött drágagyöngy ragyog. A szalagszerűen leomló foszlányok: jobbról kék és arany, balról vörös és arany. A pajzson átfutó habos ezüstszalag több jelentést is hordoz. Jelképezi mindenekelőtt a település lábánál hajdan vizafogó halászhelyekkel kanyargó Duna folyót, de felidézi a hullámvonalával a táj szelíd dombvonulatait, és célozhat az egykori római védvonalra, a limesre, s a mögötte futó fontos hadiútra is. A pajzs zöldje érzékelteti, hogy bár a település a Duna jobb partján helyezkedik el, mégis alföldi jellegű tájban. A szőlőfürt a nagymúltú szőlő- és borkultúrát szimbolizálja. Bölcske határába olvadt az egykor (15. században) volt, termékeiről nevezett település, Szőlős; a török defterek szerint pedig e vidékről messze a legmagasabb mustadót Bölcske mezővárosából szedték be. A korona a települési autonómiát, az önálló önkormányzatiságot emeli ki, a foszlányok pedig azt a változatos, színes életet idézik, amelyet a község és lakosai ezer esztendő alatt bölcsen megéltek. A címer természetesen használható jelen teljes ábrázolásban csakúgy, mint egyszerűbb (szaknyelven csonka címernek nevezett: sisak, korona és foszlányok nélküli) változatában.