Képaláírás: A kép 2009.október 8-án készült Hatvanban.

Ismertető szöveg: Testhossza 17-19 centiméter, a szárnyfesztávolsága 29-38 centiméter, a tömege 37-50 gramm. Valamivel nagyobb, mint a mezei pacsirta '(Alauda arvensis), szürkésbarna alapszínű, hosszú, hegyes bóbitával, amely még lapítva is jól látható. A mezeivel összevetve kissé szürkésebb és sötétebb, mellén elmosódottabb a csíkozás. Hátsó szárnyszegélye nem világos és a szélső farktollai agyagbarnák, nem fehérek. Alsó szárnya és gyakran felső farkfedői is vörösbarnával árnyaltak. Csőre hosszú, hegyes, alsó éle egyenes. Hangja: sokat szól. Leggyakoribb hangja 2-4 tagú, panaszos fütty, amelyek közül egyet v. többet elnyújt, de azonos magasságban tart, pl: "trílípű" vagy "plü-tí-plű". Ez sürgető hívóhangként és alternatív énekként is szolgál, amelyet rendszeresen ismétel a territóriumon belül. Van egy vidámabb, nyávogóbb hangja is, amely lágy, de általában kissé megtört, felfelé hajló "dvúi", ezt gyakran röptében és ismételten hallatja: élesebb brssü hangot ad. Valódi éneke hosszú, és változatos, gyakran nászrepülés közben hallatja és sűrűn beleszövi panaszos, hajlítás nélküli füttyeit. Állandó madaraink közé tartozik. A kisszámú gyűrűzés miatt csak három példány került meg, mind a jelölés helyétől számított 10 kilométeren belül. Ennek alapján feltételezhető, hogy hazai állománya még kóborlás során sem jár be nagyobb területeket. A nyugat-európaiak kissé eltérően a fent leírtaktól, kisebb- nagyobb telelő csoportokban jelennek meg olyan helyeken, ahol költési időben nem láthatók(Cramp 1988). A fészek helyét a tojó választja ki. Változatos élőhelyének megfelelően fészke az egyszerű, alig bélelt kis gödörtől kezdve a jól megépített, sok anyagot tartalmazó alkotmányig igen sokféle lehet. A talajmélyedésbe, nagy fűcsomó vagy sűrűbb növényállomány tövébe kapart fészekgödrét száraz fűvel, vékony dudvaszárakkal, esetenként tollakkal is béleli. Növényi és állati táplálékot egyaránt fogyaszt. A téli hónapokban kizárólag a növényi eredetű, míg a fészkelési időben az állati táplálék dominál. Gyakran az országutak szélén, az autók által elütött rovarokat szedi össze. Ősszel és télen gyakran láthatjuk a jószágállások, trágyadombok gyomnövényeinek magvait szedegetni, valamint a gyomos, még szántatlan kukoricatarlókon, ahol tömegesen fordul elő a muhar és a kakaslábfű. Kemény téli időben, főleg nagy havazások után, teljesen a lakott helyekre húzódik és az utak szélén, szemétdombokon, baromfiudvarokban, kis és nagyüzemi állattartó telepeken keresgél élelmet.