Normál kép: 1242262191.jpg   Méret: 770x657 Színmélység: 24bit Felbontás: 230dpi
Nagy kép: 1242262191_nagykep.jpg   Méret: 1093x934 Színmélység: 24bit Felbontás: 230dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Ahogy Mikes Kelemen tanításából tudjuk: "Vagyunk, akik voltunk, s leszünk, akik vagyunk". Ez a láda a népi parművészetnek nevezett művészeti ág kitűnő példája. Az ácsolt ládák formavilágát idézi, mai, korszerű megfogalmazásban, iparművészet felé mutató módon, a fa világának élni hagyásával. Új színt is hozott a hagyományos ládába, hiszen hagyományosan nem kombinálták ennél a tárgytípusnál a fát és a vesszőt. De ez a két élő anyag nagyon is összeillik és ezen a szép ládán sikerült is össze hozni A láda, ahogy az ismertetőben is írtam, önmagában hordozza a hagyományt, a mai ízlésvilágot és a továbblépést a jövő felé. Vagy Ti nem szívesen látnátok a lakásotokban? Egyszerűségében, letisztultságában esztétikai értékeket hordoz.Ékes példája annak, hogy nem feltétlenül az a szép, amit agyondíszítenek. Alkotói remek nódrági népi iparművészek, Sasvári János fafaragó és Török János kosárfonó. A hagyományos ládákról egyébként a következőket lehet tudni: tárolóbútor, mely lényegében hasáb alakú, felnyitható tetejű. Felépítését tekintve legfőbb formái: 1.vályúláda. - 2.ácsolt láda. - 3. asztalosmunkával fűrészelt, gyalult deszkákból gyártott láda. A közel-keleti, ókori civilizációkban alakult ki, s fokozatosan Európa-szerte elterjedt. - Mo.-on eredetileg az asztalos készítésű ládatípussal honosodott meg a láda elnevezés. A királyi udvarban a 13. sz.-ból, nemesi otthonokban a 14. sz. második feléből, parasztházakban a 16. sz. elejétől mutatható ki. Az eredeti paraszti ládák a 17. sz.-tól maradtak fenn. A 19. sz.-ban a sublót hatására a ládafiókot imitáló rátétet, ("álfiók") ill. aljára egy, esetleg két fiókot is kaphatott (sublakos láda). A láda eredetileg kelengyebútor volt, s ennek megfelelően díszített, főleg festett virágozással, a komáromi bútor befolyásterületén ékrováshoz hasonlóan kivitelezett faragással, a Balaton-Felvidéken intarziával készült. Az ilyen láda neve vagy kelengyebútor voltára utalt (menyasszonyi láda, hazai láda, kiadó láda, parafernumos láda, ruhásláda) vagy a díszítésre (tulipános, tulipántos láda, rózsásláda), esetleg elején vagy tetejének belsejében feltűnően elhelyezett évszámra (annósláda). Többfelé a kelengyét befogadó nagy láda mellé kis ládika is készült apróságok, ékszerek, fejviseleti darabok tartására, ez lehetett szerelmi ajándék is. A családi iratok, pénz tartására kis méretű ládák szolgáltak (irományos láda, leveles láda, pénzes láda), néha fortélyos zárral, erős vasalással ellátva és többnyire a sarokpadon elhelyezve. A kelengyés ládák mintáját követte a vőláda és részben a cselédláda. A mesterlegény-ládán és egyes juhász- és halászládákon a foglalkozásra utaló ábrázolás is előfordul. Mindezeknek a ládáknak közös felépítésük mellett jellemzője a többnyire baloldalt elhelyezett kis fedeles rekesz, a ládafia, amely alatt nem ritka a titkos rekesz sem. Más beosztásúak a hosszú, padként is szolgáló padládák, ezek belseje elválasztó fallal több részre tagolt, ruha, de főként élelmiszer tartására használták. (még: céhláda, katonaláda,kocsiláda, ládatakaró, tulipános láda)

   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page