Képaláírás: Budapesten, a VII. kerületben, a Berzsenyi utcában volt valamikor Jungfer Gyula Mű- és építőlakatos iparművészeti fémárugyára 1872-től 1949-ig. A jogutód "Fémmunkás" vállalat Ferencvárosi gyára emléktáblát avatott a házon 1986-ban.

Ismertető szöveg: Jungfer Gyula a 18. század végétől működő műlakatos dinasztia legismertebb és legelismertebb tagja. Meghatározó szerepe volt a historizmus és a szecesszió időszakában a hazai kovácsoltvas-művesség művészi rangra emelésében. Egyik legfoglalkoztatottabb tagja, majd elnöke lett a Lakatos Ipartestületnek. Mesterségét apja műhelyében tanulta, majd európai tanulmányai után hazatért. Üzemét mindössze egy tanonccal nyitotta meg, majd néhány éven belül már huszadmagával dolgozott. 1872-ben nyitotta meg Berzsenyi utcai üzemét, ezt nem sokára, a rengeteg megrendelésnek köszönhetően, bővítenie kellett, tíz év elteltével már 150 ember dolgozott vele. A rohamosan épülő, bővülő fővárosban megnövekedett az igény az épületlakatos termékek iránt. Jungfer nem alkalmazta az öntéses technikát, művészi munkáival keltette fel az érdeklődést a kortárs építészekben. Olyan építészekkel dolgozott együtt, mint Steindl Imre, az Országház és a Szent Erzsébet templom, Linzbauer István, a Vigadó, Láng Adolf, a régi Műcsarnok, Freund Vilmos, a Wahrmann-palota vagy Quittner Zsigmond, a Gresham-palota tervezői. Maga a középkori műkovács szobra, melyet a Központi Vagyoni Igazgatóság az Iparművészeti Múzeumnak adott át, az 1885-ös országos kiállításra készült, Fessler Leó megbízására. A domborított rézlemezekből összeszegecselt, közel két méter magas alak, felemelt kezében kovácsoltvas díszítményt tart, emlékeztetve mesterségére. A kalandos utat bejárt szobor (a kiállítást követően a Jungfer üzem cégéreként szerepelt, majd a második világháborúban megsérült, a háborút követően államosítva, a Fémmunkás Vállalat gyárába került), múzeumba kerülését, Charles Hübner, Jungfer Gyula leszármazottja kezdeményezte. Hübner szerint, a Jungfer életmű lényege, hogy a díszműkovács mindig a legminőségibb munkára törekedett, ugyanakkor figyelembe vette a piaci elvárásokat is. Ezen kívül komoly nemzetközi kapcsolatokat alakított ki, és nem feledkezett meg az utánpótlásról sem: iskolát alapított.