Ismertető szöveg: Az úrihímzés a XVI. században alakult ki, és még a XVIII. században is virágzott ez az európai divatoktól jócskán eltérő díszítőművészet. Motívumai egyrészt a Mátyás-kori reneszánsz olasz hatásokat is tükröző, élénk színű növénydíszeiben, centrálisan elrendezett virágmintáiban gyökerezik. Másrészt előszeretettel használta a százötven éves oszmán uralom örökségeként a török motívumokat is nagy egyszínű foltok, keleti spirális inda- és virágdíszek formájában, színes selyemmel, osztotthímzővel, fémszállal varrva, kontúrozva. Sajátosak a színek is: arany, ezüst, bíbor, karmazsin, zöld, kék, sárga, lilásrózsaszín, fehér és ekrü. Ezek árnyalataiban pompáznak a török szegfűk, rózsák, tulipánok, liliomok, virágbokrok és más növényi elemek, pálmaágak, gránátalmák, levelek, rozetták, kacskaringós indák, kacsok, hullámvonalak, geometrikus és stilizált minták - lenvászonra, vászonra, batisztra, selyemre, a XIX. században bársonyra is illesztve.