Ismertető szöveg: A község nevét a höveji hímzés tette ismertté a világ előtt. Ennek a hímzésnek ősi formája, a rábaközi hímzés már régtől fogva ismert. Hövejen lyukacsos hímzés volt a neve, mert a lenge anyagon lévő lyukakat különböző mintájú kötésekkel töltötték ki. A forma szerint alkalmazzák a búzavirág, a tulipán, a szegfű, a tölgyfalevél stb. mintát, a kötés pedig lehet pókos, kalinkás, órás koncos, keresztbe öltögetett. Ezt a hímzést a falu lakói között Nyikos Gáspárné Horváth Borbála terjesztette el az 1860-as években, aki Barbacson járva tanulta meg. Az asszonyok hamar elsajátították a mesterfogásokat nemcsak a munka szépségéért, hanem mert kiderült, hogy a nagy szorgalommal és ügyességgel készült termékek jól eladhatók. Az asszonyok a kézimunkával biztosítani tudták családjuk megélhetését, a lányok pedig kelengyéjüket. Voltak olyan családok, akik kizárólag ebből éltek. Az idősebbek, köztük néha a férfiak is, a termékek árusításával foglalkoztak, felkeresték a városokat és az üdülőhelyeket. A legrégibb kézimunkák az ingelők, kötények, oltárterítők, fejkendők, zsebkendők és ágyterítők voltak. Kezdetben elsősorban a jómódú kapuváriaknak dolgoztak. Az 1930-as években néhány család a Magyar Asszonyok Nemzetközi Szövetségénél dolgozott. 1947-ben szerepét a Tereza Háziipari Szövetkezet vette át. 1952-ben megalakult a Budapesti Háziipari Export Szövetkezet, amelynek a falu minden lánya, asszonya tagja lett. Ekkor már előrajzolt minták alapján és készen kapott nyersanyaggal dolgoztak. Ez a munkamódszer a mennyiséget állította előtérbe az egyéni alkotókedvvel szemben. 1954-ben a moszkvai népművészeti kiállításon kapott elismerést a höveji csipke. Az asszonyok közül 20-an nyerték el a népművész címet, Horváth Mária pedig megszerezte a népművészet mestere címet. 1962-ben a híres höveji csipke a brüsszeli világkiállításon aranyérmet szerez.